Zsákutcák

Olyan erejű és súlyú eseményről van szó, hogy puszta említésével egy pillanat alatt morális alapot lehet teremteni a legkülönbözőbb felhívásokra. Hogy milyenek legyünk ezek után mindannyian. Szerintem ezeket egytől egyig el kell utasítani. Elutasítani, hogy a véres eseményekre önkorlátozással, öncenzúrával válaszoljunk. Bár nem lepett meg, de rosszulesik, ahogy az európai keresztény (és kisebb részben zsidó) elitek saját vallásuk társadalmi pozíciójának megerősítésére próbálják felhasználni a történteket. Mert nemcsak az van, hogy Mohammedet nem kellett volna lerajzolni, de pápát, papot, pópát, rabbit se kellene kritizálni, szalonképtelen helyzetben megjeleníteni. Mert minek provokálni. Pedig sokkal erősebb az az érv, hogy az elhallgatás, a tabuk kibeszéletlen konfliktusokat szülnek. Fontos, hogy a privilegizált csoportokat érhesse provokatív kritika, hiszen az erő pozíciójában az irritáció a minimum, amit el kell tudniuk viselni. Azt is el kell utasítani, hogy a muszlimokat kollektívan elítéljük a történtekért. Egyáltalán nem irreleváns véletlen, hogy az átkozott merénylők egyik áldozata egy muszlim vallású rendőr volt. Ez is arra bíztathat mindenkit, hogy próbálja meg a történteket nem egy vallásháború (nem létező) prizmáján keresztül szemlélni. Ha van ma vallásháború, az a muszlim vallásúak között dúl: nagyságrendekkel több ember hal meg és válik nyomorulttá a fundamentalizmus miatt a muszlim országokban, mint külföldön. Persze ettől a párizsi merényletet még nem könnyebb feldolgozni vagy megbocsátani. De a muszlimok többsége pont olyan békés, mint a keresztények vagy az ateisták többsége, és nem tehet a történtekről. Bombát dobni ezért a kebabosra a tehetetlenség mérgező megnyilvánulása. Nem utolsósorban vissza kell utasítani, hogy a történteket újra Európa multietnikus jövőjének megkérdőjelezésére használjuk. Megint szól a kórus: a multikulturalizmus kudarca. Meg hogy már Merkel és Cameron is kimondta. Csakhogy nem azt mondták, hogy akkor innentől nincs együttélés, hanem hogy jobb stratégiákra van szükség. Nem több bezárkózásra, épp kevesebbre. Hatékonyabb migrációs politikára, de nem a határok bezárására. Ez persze hosszabb beszélgetés témája, de első körben az is elég, ha három őrült végső soron öngyilkos mészárlása után ilyen globális következtetéseket vonjunk le. A jelenkori terrorizmus lényege, hogy nyugatias társadalmaink olyannyira elszoktak az erőszakos halál lehetőségének tényétől, hogy kis akciókkal is hatalmas pszichológiai hatás érhető el. Sőt, „nagy válaszokat” is ki lehet kényszeríteni az érintett közösségektől. Márpedig ezt nem szabad hagyni. A fenti zsákutcák helyett szerintem csak egyet lehet tenni: élni tovább, ahogy eddig.