Zeman elnök utolsó esete

Később az államfő stábjában alaposan lerészegedő, orvosi ápolásra szoruló hívét fotózó újságírók már szó szerint kaptak néhány pofont a szervezőktől. 

Ez a méltán életszagú történet jól adja vissza a cseh politikában már 1990-től szereplő, többször is kulcsfontosságú pozíciót betöltő Zeman vonásait: egyrészt jól idézhető, esetenként szórakoztató mondatokkal sziporkázik, másrészt az alkohol elválaszthatatlan társa, végezetül pillanatokon belül beviszi a találatot vélt vagy valós politikai ellenfeleinek, valamint az újságíróknak. 

Minek köszönhető mégis a korántsem biztosra vett győzelme? Nem vitás, hogy a néplélekhez jóval közelebb áll a bodor füstfelhőket eregető, kedélyesen söröző, becherovkázó, könnyen megjegyezhető, a populizmus húrjait is ügyesen pengető mondataival brillírozó Zeman, mint előző kihívója, Karel Schwarzenberg főnemes, vagy mostani vetélytársa, az akadémia világából érkező, sima modorú Jiří Drahoš. 

A cseh politika dinoszaurusza mindig időben vette elő a legerősebb tromfot, 2013-ban a németellenes kártyát, most pedig a menekültkérdést. 

Csehországot teljességgel elkerülte a 2015-ben kirobbant menekültválság, mégis sok pontot lehet gyűjteni az idegenellenes szólamokkal. Cseh sajátosság, hogy ezt kombinálni lehet némi németellenes éllel is, nem véletlen, hogy a Szudéta-vidék, ahonnan a második világháború után milliószámra telepítették ki a németeket, döntően Zemanra szavazott. Megemlíthetjük még a társadalom megosztottságát is, a lecsúszástól félők, a félperifériára sodródók inkább a magukhoz közelebb álló jelenlegi államfőt részesítették előnyben, míg a nagyvárosok polgársága, főleg Prága és vonzáskörzete pedig a nyugatias stílust jobban közvetítő Drahošra szavazott. 

Nem vitás, a kormányalakítással bajlódó Andrej Babišnak jól jött Zeman újabb sikere. Most több időt kap a parlamenti többség összetákolására, hiszen az ellenjelölt győzelme esetén alaposan beszűkült volna a mozgástere. Másrészt jó, ha tudatosítja a milliárdos politikus, hogy Zeman immár nem szorul pártja, az ANO híveinek voksára. Elég riasztó, hogy a Hradzsin régi-új urának támogatói holdudvarában felbukkant Tomio Okamura, az idegenellenes Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) elnöke, akit a végén még rátukmálhat a további 23 képviselő támogatását kétségbeesetten kereső Babišra. 

Ezzel eljutottunk Zeman politikai kisugárzásának határáig. Az államfő egyre súlyosabb egészségi problémái miatt várhatóan már kevés külföldi utat vállal a következő öt évben, nyugatellenes és oroszbarát patronjait már ellőtte, legfeljebb egy-egy újabb aranyköpés érdekében újracsomagolhatja. Viszont ha populista, az unióval szembemenő kabinet összeállítását támogatja, akkor azzal rossz szolgálatot tesz országának, mi több, Szlovákia belpolitikáját is negatív irányban befolyásolhatja. 
Miloš Zeman a kezdetekkor, a rendszerváltás után határozottan pozitív szerepet töltött be, képzett közgazdászként nem vitte országát gazdasági zsákutcába, életet lehelt a szociáldemokrata pártba. Az utóbbi években azonban már határozottan leszálló ágba került, nézetei egyre vállalhatatlanabbak. 

A diadalokat, bukást, pártjának árulását, sőt a hosszabb visszavonulást is megélt politikus az utolsó megállóhoz ért. Ha egészsége is engedi, 2023 márciusáig marad a Hradzsinban, addig Zeman elnök még számos meglepő vagy szórakoztató húzást, kijelentést tehet. De lassan eljut az utolsó esetig, s csak rajta múlik, hogy amikor leereszkedik a politikai függöny, diszkrét taps vagy füttykoncert kíséri-e távozását.