Vigyázzunk egymásra

Vannak, akiknek például nem tetszik, hogy az egyházak is teret kapnak a tribünön. Vagy pont fordítva, hogy a liberális, melegjogokat képviselő aktivisták is ott vannak. Szerintem ezért olyan fantasztikusak és hatásosak ezek a péntekek, mert ott állunk közösen, és nem hagyjuk, hogy ezek a különbségek a tisztesség útjába álljanak.

Nagyon nagy dolognak érzem, hogy a pozsonyi szervezők egyre jobban próbálnak arra figyelni, hogy a tüntetés nemcsak nemzeti, hanem polgári is legyen. Az események leírása a Facebookon szlovákul, angolul és magyarul is megjelenik. Az önkéntesek között, akik a tömegekre vigyáznak, magyarok is vannak. A tüntetések nem a nemzetről, hanem az országról szólnak.

Ezt a magyarok is értik, érzik, ezért vannak kétnyelvű vagy akár csak magyar transzparensek. De azt is teljesen értem, hogy néha a magyarok mégis kellemetlen helyzetbe kerülhetnek, például amikor szlovák trikolórt kínálnak nekik kitűzésre, vagy amikor az egész tér a szlovák nemzeti himnuszt énekli. Hová tartoznak ilyenkor a szlovákiai magyarok? Természetesen ebbe az országba, az övék is. De az csakis a saját, személyes döntésük, hogy kitűzik-e a szlovák trikolórt vagy éneklik-e a szlovák himnuszt.

A szlovákoknak sem mindig könnyű ezekkel a szimbólumokkal azonosulni. Én például sosem voltam büszke a szlovák himnuszra, és csak most jöttem rá, hogy miért. Gyerekkoromban a himnuszt meg az összes nemzeti szimbólumot Mečiar és az ekkori nacionalista csoportok kisajátították, gyakorlatilag ellopták tőlem. Nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, sok ismerősöm ugyanígy viszonyul a himnuszunkhoz. Viszont most, az utóbbi hetekben változóban van ez a felfogás, a himnusz új tartalmat kap. Az emberek bátrabban, hangosabban éneklik.

Az a jó ezekben a napokban, hogy senkinek sem kötelező énekelni a himnuszt. Se a magyaroknak, se a szlovákoknak. Senkinek nem kötelező kitűzni a trikolórt. Aki akar, teljesen más kitűzőt is viselhet, és a szlovák helyett uniós zászlót lengethet.

Az egymás iránti tisztelet biztonságos és magabiztos hangulatot teremt a tüntetéseken. Az emberek bíznak egymásban. Idegenek segítenek a gyerekeknek felmászni a köztéri virágos ládákra, hogy jobban lássák az eseményeket. Terhes nők, idős emberek, mind biztonságban voltak, az emberek figyeltek egymásra, csendben hallgatták a bölcs szónoklatokat. A tribünről elhangzott az is, hogy vigyázni kell a politikusokra is, ellenőrizni, hogy tényleg betartják-e az ígéreteiket, a törvényeket, és mindig, nemcsak most, mert aki egy demokráciában elalszik, az diktatúrában ébredhet. Ha kitartunk ebben a tisztességben, és ez lesz az új norma, egy demokratikusabb, egészségesebb, boldogabb országban fogunk élni.