Vásárolj hazai terméket!

Az persze más kérdés, hogy nem ennek alapján választ árut. Nálunk a fő szempont egyre inkább az ár, ez pedig érdekes módon nem a hazai gyártású-termesztésű áruknak kedvez. A vészharang kongatásának van racionális gazdasági alapja. Az üzletek polcain évről évre mérhető módon csökken a helyi származású élelmiszerek aránya, holott a logika alapján legalább az áruknak kellene vonzóbbnak lenniük, de nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy minőségben sem maradnak el. A „hazai” jelző azonban mára mást kezd jelenteni. Az Európai Unió egy teljesen szabad belső piac, ahol a „hazai” mint országhoz köthető származás az uniós elvek alapján idejétmúlt fogalommá vált. Ez egyelőre csak kereskedelmi szinten érvényes, mert az előállítás oldalán – főleg a mezőgazdaságban – még bőven előfordul nemzeti szintű dotáció. Mindezek mellett a származás megjelölésénél megjelent az „EU” logó. A „hazai” jelentése tehát nem egyértelmű, legkevésbé a szlovákiai magyarok számára. Mi a hazai? A Szlovákiában előállított termék? A dél-szlovákiai származású termék? A felvidéki magyarok által előállított áru? Esetleg ebbe a kosárba lehet tenni a magyarországi eredetű termékeket is? Egyáltalán van különbség a „hazai” és a „szlovákiai” termékek között? A saját maga által alkalmazott alapelv szerint az unió nemzetállamok gyülekezete, ahol a hazai és az állami egybeesik. Sok szlovákiai magyar is egyenlőségjelet tesz a két szó közé. Vannak viszont olyanok, a Felvidéken is szép számmal, akik számára a „haza” inkább a szűkebb pátriát, a „szülőföldet”, a magyarlakta vidéket jelenti. Ez alapján a „hazai” terméket akár úgy is lehetne értelmezni, hogy az az áru, amelynek felirata anyanyelven szólít meg. Noha ennek teljesen természetes elvárásnak kellene lennie, mind marketing, mind pedig fogyasztóvédelmi szempontból, szinte egyáltalán nem létezik, és az „államnyelvű termékek” előállításában a felvidéki magyarok is az élen járnak. Bárki bármit ért is a „hazain”, az áru vásárlásával akarva-akaratlanul a gyártó támogatásáról is dönt.