Vasárnap Ficóval

Rimaszombat egy kis város, egy nem túl nagy szabadtéri amfiteátrummal, amibe telt háznál – ha nem tévesek az információim – nagyjából háromezer ember fér be. Sajnos ritkán van ennyire tele, mostanában a Covid miatt, korábban pedig azért nem telt meg, mert a nagyobb előadók rendre elkerülték a várost. Persze vannak itt nagyobb bajok is a koncerthiánynál, nagy a szegénység, kevés a munka, a fiatalok elvándorolnak és nem jönnek vissza – és évtizedek óta ez a helyzet.

Ezért volt különösen érdekes a hír, hogy a Smer éppen Rimaszombatba szervez kormányellenes tüntetést a szegénység elleni küzdelem világnapjára. Sőt! A tüntetésre maga a fővezér, Robert Fico is eljön! Sőt! Ficót Rimaszombat polgármestere, Jozef Šimko fogja üdvözölni. Na erre már tényleg felhúztam a szemöldököm, hiszen megtörtént az, amire a legvadabb rémálmaimban sem számítottam: Robert Fico töltötte meg emberekkel a rimaszombati amfiteátrumot.

Egy kis kontextus: a Rimaszombati járás problémáiért nem hibáztatható kizárólag a Smer, de az tény, hogy a párt 12 éves kormányzása alatt lényegében semmilyen jelentős beruházás nem érkezett a régióba. Sőt, Robert Fico kifejezetten kerülte Rimaszombatot, aminek egyebek mellett az volt az oka, hogy nem volt túl jó viszonyban Jozef Šimkóval, a város régóta regnáló polgármesterével, aki sokszor – és jogosan – kritizálta a kormányt a támogatások elmaradása miatt. Fico és Šimko a sajtóban üzengettek egymásnak éveken keresztül, csípős megjegyzésekkel. Most pedig ez a két ember egy színpadon lépett fel, szívélyesen üdvözölték egymást, nem győztek köszönetet mondani a másiknak. Tették ezt a szegénység elleni küzdelem nevében, mintha nem ők álltak volna az ország és a város élén az elmúlt években, mintha semmit nem tehettek volna a helyzet javítása érdekében. Én pedig félve tekintgettem felfelé, hogy mikor fog ránk szakadni az ég.

Ficót az emberek másfél éve melegebb éghajlatra száműzték, de vasárnap az amfiteátrum majdnem megtelt a tiszteletére: olyan vastaps és ováció köszöntötte, hogy még ő is megilletődött. És a résztvevők nem valami maffiózók, vagy a Pozsonyban látott habzó szájú oltásellenesek voltak. Normális emberek, sok idős, de voltak kisgyerekes családok is. Rendesen viselkedtek, ha kellett, tapsoltak, ha kellett, fütyültek. Egy dolog látszott rajtuk: nagyon elegük van. Mert Fico és a bandája a szokásos ostobaságokat nyomta, és nem hinném, hogy a jelenlévők ne lennének tudatában, hogy ez a csapat egyszer már majdnem teljesen szétlopta és tönkretette az államot. De most mégis eljöttek, mert elegük van. Unják a mindennapos káoszt és drámát. Valószínűleg tudják, hogy ha Fico visszatér, akkor tovább folytatja majd az állam és az igazságszolgáltatás leépítését, a gyanús ügyleteket. Csak ez nem érdekli őket, mert rendet akarnak. És ez sajnálatos.

Sajnálatos, mert ezek az emberek jobbat érdemelnek az égről a csillagokat is lehazudó, sokszorosan bukott exkormányfőnél. De ki más figyel rájuk? Az elmúlt két évben csak Fico és Kotleba tartott nagygyűlést Rimaszombatban. Čaputová látogatása nem volt nyilvános, és Richard Sulík ugyan ígért ide egy ipari parkot, de ilyen ígéret már elhangzott korábban is. Lehet szidni ezeket a rimaszombati embereket, hogy milyen gyorsan elfelejtették Fico bűneit, de valahol meg is lehet érteni őket. A fuldokló minden kézbe belekapaszkodik, ez a régió pedig már jó ideje fuldoklik.