Vállalás, diszkriminálás

Reneszánszukat élik a szlovák nemzeti pártok – végre jól kifröcsöghetik magukat a déli járásokban bezárt szlovák iskolák szomorú sorsán. Néhányan máris nemzethalált, visszafordíthatatlan elmagyarosítást emlegetnek, pedig csak arról van szó, hogy ahol intézmények összevonásával is megoldható a gyermekek iskoláztatása, ott a továbbiakban nem fognak több, félig üres épületet működtetni. Természetes, hogy mindenki azt szeretné, ha kiselsős gyermekének legfeljebb az utca túloldalára kellene átmennie becsengetés előtt, de ez esetben sem nyújtózhatunk tovább, mint ameddig a takarónk ér. Sem a szlovák, sem a magyar iskolákban, mert az utóbbiakat éppúgy érinti a takarékoskodás, mint az államalkotó nemzet intézményeit. Legfeljebb nem panaszkodnak annyit, mert az elmúlt években jobban megszokták, hogy magukon kell segíteniük, pályázatokkal, ötletekkel szülői összefogással. Komáromban nem a Szabadság utcai volt az egyetlen szlovák iskola, az itteni diákok továbbra is a lakhelyükön tanulhatnak az anyanyelvükön, legfeljebb egy-két utcával arrébb. Ha egyáltalán anyanyelvről beszélhetünk, mert azon is el lehet ez esetben morfondírozni, milyen szlovák gyerek az, aki – ha megszűnik a szlovák iskola – minden gond nélkül átíratható magyar osztályba. Félreértés ne essék, nem amellett ágálok, hogy mind a háromszáz érintett nebulót vigyék a legközelebbi magyar iskolába. Ragaszkodjanak csak a nyelvükhöz és a kultúrájukhoz, s tanulják meg, hogy ennek ára van, úgy, mint ahogy sok magyar család megtanulta. A komáromi szlovák vagy magukat szlováknak valló családok problémájából már hetek óta tőkét kovácsoló politikusok is akkor segítenének nekik a legtöbbet, ha a megoldáson törnék a fejüket. Képviselői fizetésük egy részét, mondjuk, felajánlhatnák iskolabuszok vásárlására, hozzájárulhatnának az utaztatás költségeihez, alapítványt hozhatnának létre az eddiginél nehezebb helyzetbe került szlovák diákok támogatására. Nem vagyok idealista, tudom, efféle értelmes cselekedetekre hiába várnánk. A szlovákok saját hazájukban történő diszkriminációjáról beszélni sokkal könnyebb, mint arról, hogy az anyanyelvhez való ragaszkodás minden kisebbségben élő számára áldozatot, vállalást jelent. De amíg Szlovákiában ezt nemcsak a zoboralji vagy Léva környéki magyarokkal, hanem a többségi nemzettel kapcsolatban is ki lehet mondani, még sok víz lefolyik Komáromnál a Dunán.