Választóvonal és túlélési verseny

Először történhet meg, hogy táborokon felüli kormányzati együttműködés jön létre, amire korábban nem volt példa. Jobboldali párt nem vezette együtt az országot a jobb híján populista-baloldali-nacionalistaként leírt (korábban a HZDS, most a Smer által reprezentált) tábor pártjával. Az előre lefutottnak elkönyvelt választás ebben hozhat negyedszázad után újat, ez a precedens akár igazodási pontot is teremthet a következő évekre. Emellett – mint általában – minden pártnak más miatt fontos a szavazás.

A Smer megnyeri a választásokat, ám nagyon nem mindegy, milyen előnnyel. Jelenleg nem látni Smer nélküli kormányalternatívát, ezért is mondható, hogy a vezető párt számára nem március 5-e, hanem a következő négy év lesz a legfontosabb, egyben talán legkritikusabb. Robert Fico valószínűleg tényleg befejezi – már 2014-ben elmenekült volna az elnöki palotába –, vagy elhasználódik. Ez 2020-ig alapvetően új helyzetet teremthet a közéletben.

A Sieť számára az a fő kérdés, hogy új SDKÚ-vá válhat-e, sőt, tanulni tud-e a korábbi jobboldali gyűjtőpárt hibáiból. A projekt még nincs kész, Procházkáéknak szintén a következő négy év lehet az érdekes és a döntő: nyugodt, alternatívákat felmutatni képes, kompetens ellenzéki erőként 2020-ra jobboldali váltópárttá válhat a Sieť.

Az SNS visszatért, de Andrej Dankón kívül semmit sem látni a pártból. Mennyiben más, kik állnak mögötte, milyen lesz a magyarokkal szembeni kommunikációja? A párt olvashatatlan, a legrosszabb forgatókönyv viszont az lenne, ha kormánypozícióban kellene „belelapozni”.

A többi párt számára általában a túlélés a tét. A KDH kiöregedett, a megújulás potenciálja nélküli, témákat meg nem nyitó párttá vált. Egy szerencséje a bejáratott brand, ami miatt maradt még 6-7 százaléknyi biztos választója. 2020-ig ez el is fogyhat. Az SaS számára, ha nem jut be, alighanem az utolsó választás lesz a mostani, ha bejut, a következő négy év is a túlélésért folytatott harcról fog szólni. Ugyanez hatványozottan érvényes az Egyszerű Emberekre, amelyen a 6% sem kell, hogy segítsen. Pláne, ha Igor Matovič és Daniel Lipšic betartja ígéretét és a parlamenten kívül marad.

A lét a tét az MKP számára is. Hiába a kiterjedt és stabil pártstruktúra, a „márkanév”: újabb négy parlamenten kívüli évet csodával határos módon bírna ki a párt. A hogyan tovább lesz a fő kérdés a most nyerő, vagyis biztos bejutó pozícióban levő Híd számára is. Több szempontból.

Ha az MKP kiesik és megindul az erózió, megpróbálhat lecsapni az „árván” maradt magyar választókra, ám egy hangsúlyosabb „magyar nyitás” ára a szlovák választók egy részének és a szlovák növekedési potenciálnak az elvesztése, az etnikai párttá válás – vagyis az ideológiaváltás – lehet. Ha bejut az MKP, még komolyabb dilemmák elé kerül a Híd. Egy smeres felkérést ellenzéki MKP mellett öngyilkosság elfogadni (a nélkül is életveszélyes), emellett a párt jövője szempontjából is vészterhes idők jöhetnek. A Hidat alapításától kezdve gyakorlatilag Bugár Béla népszerűsége adja el, a pártelnök pedig a következő választásokon már nyugdíjaskorba lép, ő maga is már tíz éve emlegeti, hogy az utódját keresi. Konkurensharcban pedig ezt jóval nehezebben lehet meglelni.

A politikai paletta átrendeződése az elmúlt években elkezdődött, ám a következő négy évben még hangsúlyosabb változások jöhetnek. Március 5-én kiosztjuk a lapokat, 2020-ra pedig egy teljesen más közéleti tájra csodálkozhatunk rá.