Választás utáni bánat

A pokoli választási kampány után mindenki azt akarta, változás legyen. Az lett. De ezt vártuk? Nézzük meg, kiknek ajándékoztuk a hatalmat! Mindenki jól ismer(het)i őket, a jellemüket, a tevékenységüket és vezetői képességeiket. 2006- tól 2020. február 29-éig volt időnk, módunk megfigyelni, mi történt az országban – egy könyv is kevés lenne mindent összefoglalni. Ha elővesszük a jobbik eszünket, mert nem vagyunk sem vakok, sem rövidlátók, akkor minden eszünkbe juthat. És most azok ülnek vissza a bársonyszékekbe, akik akkor hatalmon voltak, természetesen vezéreikkel az élükön. Nekik kellene most kiemelniük az országot abból a rettenetes ingoványból, amelybe négy választási ciklus alatt belecsúszott. Mert a baj nem csak az OĽaNO rövidített, betyáros választási ciklusa alatt halmozódott fel.

Mi, Szlovákia adófizető polgárai 1989 novemberétől szabad, nyugodt, fejlődő és igazságos országot akarunk, amelyben nem kell félni, bizonytalanságtól rettegni, s amelyben a törvény előtt, függetlenül mindentől, minden polgár egyenlő. Célunk eléréséig még van mit tennünk, az biztos. Annak idején, amikor készültem az életre és munkára, volt egy háromszemeszteres tantárgyunk „Vezetéselmélet” néven. A kedvelt előadónknak az üdvözlés után az volt az első mondata, hogy: „Sikerre csak az a társadalom – értsd vezetettek – számíthat, amelynek a legjobbjai vezetik az országot.” A legjobbak minősítésben benne van az elérhető szaktudás, a jellem összetétele, a személyiség, a vezető életstílusa s további fontos feltételek. Ezzel kapcsolatban egyetlen példa: a politikai elit csúcsában szolgáló emberek jelentős hányada másolta az iskolai végzettségét dokumentáló szakdolgozatát, és szemrebbenés nélkül folytatták dolgukat az országos vezetésben. Most megint eltűnődhetünk azon, hogy a legjobbak fognak-e vezetni bennünket. Egyébként ismerjük őket.