Valaki viszi a vizet

VERES ISTVÁN

Fico tényleg nagyon be lehet tojva. Második miniszterelnökségének szofisztikáltabb agymenéseitől (egybiztosítós egészségügy, állami gázár) visszatér azokhoz az egyszerű, könnyen érthető néphülyítési módszerekhez, amelyek első kormányzását jellemezték. Tegnap bejelentette, hogy egy alkotmánymódosítással megvédi a szlovák vizet. Merthogy már nem valamit visz a víz, mint a Karády-filmben, hanem a vizet viszi valaki. Vagy vinné. A mi vizünket. Ezt a csodálatos folyadékot, amelyet naponta magunkhoz veszünk (és amellyel mellesleg a kertjeinket is öntözzük – igen, az ivóvízzel). Azért tegyük hozzá, az ellenzék is ezt akarja, csak alkotmánymódosítás nélkül. Egyetértenek abban, hogy jobb lesz úgy, ha a vizet az országból nem lehet kivinni, mert vége lesz a burjánzó (vagy nem?) vízkereskedelemnek. Hát mutassa meg valaki azt a választópolgárt, aki ezt a döntést nem helyesli? Nincsenek ilyenek, és ezt tudja Fico is. A kormány fél éve pótcselekvésekkel tölti idejét, nem fogadott el semmi lényegeset. Fico elvesztette az államfőválasztást, a Smer támogatottsága pedig már kimutathatóan csökken. Fico félidőben még próbál belehúzni – kirúgott két minisztert, most pedig ismét megvédi az országot. Hogy kitől? Hát ugyanazoktól, akiktől Orbán Viktor védi folyamatosan Magyarországot. Valakiktől ott messze külföldön, akik bár nem igazán mutatják jelét annak, hogy minket le akarnának igázni (jelen esetben dehidratálni), de hát azt már Virág elvtárs is megmondta, hogy az a gyanús, aki nem gyanús. Szóval szokjuk a gondolatot: meg leszünk mi is védve, nem leszünk mi sem gyarmat, de persze az uniós alapok eurómilliárdjait elfogadjuk, mert ahogy Áder János mondta (nem erre, hanem talán a tömegközlekedés helyzetére, vagy másra), hogy ami jár, az jár, ami nem jár, az nem jár.

Ilyen törvényt még soha senki nem hozott, mondta tegnap Fico. Az ilyesmit viszont nem lehet elég hamar elkezdeni. Javasolnék egy adalékot a bejelentett módosításhoz: az ide érkező külföldieknek tiltsák meg, hogy Szlovákia területén zuhanyozzanak. Elvégre ez a mi vizünk, nem az övék. Évezredek múlva a kiszáradt Föld fonnyadt almaként kering majd a Nap körül, Szlovákia viszont zöld oázisként díszeleg rajta, és a világ cserepesre száradt országainak lakói, akik nem védték meg időben vizüket, nagy pénzeket fognak fizetni azért, hogy ide költözhessenek. Akkor pedig felvirágzunk, menthetetlenül.