V4 – nincs minden veszve

A V4-ek legkisebb országában, Szlovákiában végleg összeomlott a populista túszejtő kormány köré szorgosan épített mítosz. Emlékezünk? Azt bizonygatták, hogy ez a kormány (például a korábbi Radičová-féle „tákolmánnyal” szemben) a stabilitás szigete, a standard pártok védőgátja a szélsőségek ellen, és a kormánykoalíciónak nincs alternatívája. Aztán azt láttuk, hogy az egyik koalíciós párt (Sieť) már a kabinet megalakulása után darabjaira hullott, a másik meg (SNS) folyamatosan kormányválságokat provokál, legújabban a koalíciós szerződés felmondásával. Ráadásul a napnál is világosabb, hogy az SNS és a Smer nem értékeken meg elveken vitatkozik, hanem kizárólag a koncon marakodnak, miközben a Híd kétségbeesetten próbálja fenntartani a számára létkérdéssé vált koalíciót. A szélsőségesek meg ugye közben megerősödtek…

Szóval egy instabil, nem standard tákolmánnyal van dolgunk, amely erősíti a szélsőségeket és lassan szinte minden alternatíva jobb lenne nála.

Folytathatjuk Lengyelországgal, ahol az egy politikai táborból való kormány és államfő között robbant ki háború. Bár Andrzej Duda köztársasági elnök már korábban is „hadban állt” a kormány pár miniszterével (mindenekelőtt a védelmi tárca vezetőjével), de törvényeket eddig nem vétózott. Most a tömegtüntetések sokadik fordulója után ezt meglépte, amivel keresztbe tett korábbi mentorának, a kormányt informálisan (a kormánypártot meg formálisan is) irányító Jaroslaw Kaczynskinek. Esély van arra, hogy Duda tartósan az ellenzék és a tüntetők mellé állhat a demokrácia védelmében.

Ezek után Prágából is befutott a hír: a rendőrség kérte Andrej Babiš szlovák származású milliárdos, a második leggazdagabb cseh üzletember, egyben a legnépszerűbb párt (ANO) elnöke, volt pénzügyminiszter és parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, hogy büntetőeljárást indíthasson ellene. Bár erre főleg Babiš csapatának sorozatos obstrukciói miatt másfél évet kellett várni, de azért csak sor került rá. Méghozzá két hónappal a parlamenti választások előtt. Eddig az ANO biztos győztesnek, Babiš pedig az eljövendő miniszterelnöknek számított. A büntetőeljárás ennek tehet keresztbe. Mert az ANO tipikus vezérelvű populista mozgalom, amely nem elvek és értékek mentén politizál, hanem a vezető személye köré épült – ha ő bukik, bukik minden. Persze Babiš és médiabirodalma gőzerővel dolgozik azon, hogy az egészet a régi korrupt politikusi gárda és rendszer utolsó elkeseredett lépésének állítsa be, amelynek célja őt, a messiást félreállítani. Lehet, hogy sikerrel is jár.

De az is lehet, hogy a szlovák vagy magyar rendőrségtől és ügyészségtől eltérően még (legalább részben) független cseh igazságszolgáltatás végül elítéli Babišt (egyébként az uniós alapokkal történt, teljesen nyilvánvaló csalás miatt), de már maga az eljárás is súlyos károkat okozhat neki. Szóval a meccs itt sem lefutott, nem szükségszerű, hogy egy volt kommunista és ŠtB-ügynökből lett oligarcha legyen a cseh kormányfő.

Most még ide kívánkozna valami Magyarországról is, csakhogy itt a meccs egyelőre lefutottnak tűnik, az illiberális államot építő Orbán Viktor alighanem jövőre negyedik kormányát is megalapíthatja, ami esélyt ad neki, hogy a demokrácia maradványait is felszámolva kivezesse az országot az Európai Unióból. Azért alternatíva ott is van, nem is egy, például a Momentum most jelentette be, nem fog össze, de még csak nem is tárgyal senkivel, egyedül, saját miniszterelnök-jelölttel indul a 2018-as választáson. Végső soron a választók döntenek, de az tény, hogy az esélyek itt a leghalványabbak.