USA és Irán: racionalitás kerestetik

Igaz, hogy az USA és Irán viszonya az elmúlt hónapokban egyre jobban elmérgesedett, de mindenkit meglepetésként ért az év eleji csendes napokban a hír, hogy Donald Trump parancsára az Egyesült Államok egy dróntámadással megölte Irakban Kászim Szulejmánit, Teherán legendás kémfőnökét és közel-keleti politikájának irányítóját.

Ahhoz, hogy az USA lépésének komolyságát átérezzük, képzeljük csak el, mi történne, ha ez fordítva történik, és a CIA főnöke esett volna egy iráni támadás áldozatául. A geopolitikai feszültség szinte tapintható, mindkét fél részéről kemény szavak hangzottak el. Közben az egész világ lélegzet-visszafojtva figyel, ugyanis a konfliktus további éleződése beláthatatlan negatív következményekkel járhat mindannyiunk számára.

Mivel a Közel-Keletről van szó, a kulcsszó természetesen az olaj. Az elmúlt évben többször is láttuk, hogy az olajinfrastruktúra milyen könnyen sebezhető, legyen szó olajkutakról, finomítókról vagy olajszállító tankhajókról. Ha Irán az olajat akarja harceszköznek használni, a legkézenfekvőbb fegyver a Hormuzi-szoros, amely a Perzsa-öblöt köti össze az Ománi-öböllel. Ezen a körülbelül 40 kilométer széles szoroson halad át ugyanis a tengeren szállított kőolaj mintegy egyharmada. A legvégső esetben Irán valószínűleg teljesen le tudná zárni a Hormuzi-szorost, és ezzel komoly fennakadást okozna a nemzetközi olajellátásban. Ez azonban már egy nagyon elkeseredett lépés volna, amelynek komoly külpolitikai hatásai lennének. A közel-keleti olaj több mint háromnegyede ma már ugyanis Ázsiába irányul, és az olyan vásárlók, mint Kína, India vagy Japán komolyan nehezményeznék olajszállításaik kimaradását.

Az olajkitermelést azonban kevésbé extrém eszközökkel is meg lehet akasztani, ahogy azt a tavaly szeptemberi szaúdi olajlétesítmények ellen elkövetett támadások jól illusztrálták. A közel-keleti olajlétesítmények könnyen sebezhetőek, ezért nem meglepő, hogy az olajpiacok áremelkedéssel reagáltak a feszültség növekedésére. A mértékadó Brent olaj ára megközelítette a 70 dollárt, és egy tartósabb konfliktus esetén a 100 dolláros pszichológiai határ elérése sem elképzelhetetlen. A magasabb olajár nem az egyetlen csatorna, amely károkat okozhatna a világgazdaságnak egy tovább éleződő konfliktus esetén az USA és Irán között. A magas fokú bizonytalanság visszafogná a világkereskedelmet is, és ez negatívan érintené az olyan exportorientált gazdaságokat, mint Szlovákia. A már amúgy is lassuló pályán lévő szlovák gazdaságot egy közel-keleti háború akár recesszióba is sodorhatja.

A közgazdaságtan egyik alappillére az, hogy a gazdasági szereplők racionális döntéseket hoznak. Közgazdász szemszögből ezért sem az USA-nak, sem Iránnak nem érdeke egy fegyveres konfliktus. Irán gazdasága az amerikai szankcióknak köszönhetően már ma gyenge lábakon áll, és az elmúlt hónapokat magas infláció és romló életszínvonal jellemezte. Az Egyesült Államok éppen elnökválasztási évbe lépett, és az amerikai gazdaság teljesítménye mindig fontos szerepet játszik abban, ki kerül a Fehér Házba. Donald Trumpnak ezért nincs szüksége magas olajárakra, visszaeső tőzsdékre és csökkenő gazdasági teljesítményre. A patriotizmus ugyan fontos ütőkártya lehet a választási kampányban, de a magas benzinárak és egy lassuló gazdaság elkedvetleníthetik a választókat. Mindkét fél számára ezért az lenne a racionális lépés, ha csökkentenék a feszültségeket és visszatérnének a tárgyalóasztalhoz. Az országokat azonban nem közgazdászok vezetik, ezért ma nehéz megmondani, hogyan döntenek az USA és Irán vezetői az elkövetkező napokban és hetekben. Az egész világnak racionalitásra lenne szüksége.