Tűréshatár

Pedig a dolgok nyitja „csupán” annyi, hogy 2008 őszén Szlovákiában sem a kormányzati politika, sem a neki alárendelt rendvédelmi szervek nem képesek úrrá lenni a zsigerből jövő magyarellenességen. És a demokrácia újabb vereségeként a jogállam diadalaként beállító nacionalizmuson. Voltaképp ez a magyarveréssé fokozódó gyűlölet az, ami igazán riasztó. Akkor is, ha ismerjük az okait. Mert ezek az „aktivitások” egy tőről valók. Malina Hedvig esetétől az igazságtétellel – napjainkig. A slotai kóros primitivizmusok fölött elsikló rafinált politikai sumákolással, a magyarveszély rémének tendenciózus sulykolásával mára a rendőrség (is) olyan mélyre züllött, hogy egy focimeccsen nem az állampolgári jogok védelmét garantálja, hanem pont fordítva és farizeus módon éles bevetésben a köznyugalmat s az emberek testi épségét veszélyezteti. Más kérdés, hogy épeszű hazai rendezői gárda a DAC–Slovan rangadóra nem fogad csoportosan érkező és a budapesti utcai zavargásokban jeleskedő, így már a hírnevében is irritáló Fradi-drukkereket! Viszont ha már bármi felelőtlenség révén itt voltak, a DAC hazai szurkolóival együtt ők is ki voltak téve a fékevesztett erővel „akcióhősökként” ütlegelő rendőrök otromba attakjának. A karhatalmi fellépésnek ez a formája tételesen bizonyítja: a szlovák jogállam magas rangú tisztségviselői, valóságismeret híján, csak magyargyűlöletre épülően ítélkeznek s intézkednek. Ennek viszont semmi köze a jogállamiságra épülő kormányzáshoz. Ennek a nacionalizmushoz, a demokrácia torz felfogásához, a köztisztviselői megbízatással járó felelősség eltussolásához, a nyugalom és a biztonság alapvető feltételei megteremtésének kialakulatlanságához van köze. Amíg ugyanis Szlovákiában sem a kormánykoalíciónak, sem a parlamenti ellenzék szlovák pártjainak nem áll érdekükben megértetni saját táboraikkal, hogy mi a különbség a nemzeti érzület megélése és a rendőri akcionalizmussal is demonstrált magyarellenesség között, addig az erőszak-nacionalizmussal elegy magyargyűlölet csak fokozódni fog. Amíg az államfő, a házelnök, a kormányfő, a főügyész, az alattuk ágáló minden rendű-rangú csinovnyik és a köztisztségek egyenruhásai nem lesznek immunisak a különféle zavaros elméjű „nemzetmentőkkel” szemben, hanem épp ellenkezőleg: felkarolják, majd védelmükbe veszik a magyargyalázassal hergelődő, ütlegelésre szakosodott kommandós „hősöket”, addig – túl a tűréshatáron – a félelemkeltés kultusza szentesíttetik. És ha így van, tolerancia híján nem működik a demokratikus jogállam.
Gyújtsunk hát érte egy szál gyertyát a szobában – ha már e lázító és gyáva gátlástalanság épp mindenszentek napján történt.
(Miklósi Péter)