Tíz tragédia után

Végre! – sóhajtottunk fel nyilván nagyon sokan, amikor hétfőn bejelentették, hogy az állam hozzálát az idősotthonok 42 ezer lakója és mintegy 37 ezer alkalmazottja teszteléséhez. Eddig is tudtuk: a járvány leginkább az időseket fenyegeti, ezért a hozzátartozóik, az önkormányzat és az önkéntesek, olykor a fiatalabb szomszédok segítették az otthonmaradásra kért magányos öregeket. A kormány pedig azt hajtogatta, az idősotthonokban nagy a kockázata a tömeges fertőzésnek, de megelégedett azzal, hogy betiltotta a látogatásokat, holott nyilván nem csak a hozzátartozók vihetik be a vírust. A vészharangot a bazini létesítményben bekövetkezett megbetegedések kongatták meg, amelyeknek következtében idáig tízen haltak meg.

Csak szakértők dönthetik el, vajon ezekben a szomorú esetekben mekkora szerepe lehetett az egyik gondozó felelőtlenségének és a már menesztett igazgatónő mulasztásainak. Ezek után Pozsonyban és több vidéki településen az önkormányzatok nem várták ki, amíg az állam nekilát a teszteléseknek, saját költségükre, magántársaságoknál megrendelték az ellenőrzést, amivel minden bizonnyal életeket mentettek. Nem lehet a késlekedésért egyértelműen elmarasztalni a kormányt, esetleg a válságstábot, hiszen a roma telepek tesztelése is fontos volt és az eddigi fejlemények szerint eredményes lehet. A fertőzés alakulását jelző mutatókban Szlovákia világméretben is a legjobbak közé tartozik, ám elsősorban a kormányfő felelőssége mégis egyértelmű. Ő ugyanis hivatalba lépése után, egyik dührohamában azért bírálta elődjét, mert szerinte feleslegesen rendelt úgynevezett gyorsteszteket, amelyekről Matovič – nem tudni, kiknek a tanácsára – akkor azt harsogta, semmit sem érnek, az összeset a Dunába lehet hajítani.

A szállítmányt visszaküldték, a csehek azonnal lecsaptak rá. Azóta nem ritkán az először hangoskodó, csak azután gondolkodó miniszterelnök megszívlelte a szakemberek érvelését, akik szerint ez a vérvizsgálaton alapuló módszer nem teljesen haszontalan, bár az eredmény megbízhatósága nem több ötven százaléknál. Arra viszont megfelel, hogy fél órán belül jelezheti a fertőzés gyanúját. Ezek után a kormány a korábbi küldemény árához képest drágábban vett gyorsteszteket, amelyekből mintegy 100 ezer már megérkezett. Rá jellemző módon Matovič gyermeteg módon úgy magyarázkodott, hogy sikerült takarékoskodni, mert kevesebb tesztet rendeltek, amelyekért ugyan darabonként többet fizettek, de a végösszeg így kevesebb, mint a korábbi.

Ilyen előzmények után megkezdődhet hát a fővárosban és dél-szlovákiai intézményekben is a tesztelés. Ha valahol felmerül a fertőzés gyanúja, akkor a PCR- módszerrel, vagyis törletvétellel rendszerint már másnap végérvényesen megerősíthető vagy kizárható a fertőzés, és ennek megfelelően cselekednek. Késéssel, mert nem a megelőzés, hanem már a járvány terjedésének időszakában kerül sor a tesztelésre – de mégsem teljesen megkésve. Önelégült azonban senki sem lehet, már csak azért sem, mert a járvány alakulását kellő felelősségérzettel naprakészen követő Zuzana Čaputová felhívta az egészségügyi miniszter, továbbá a szociális ügyekért is felelős tárcavezető figyelmét, hogy a válságstáb rendelkezéseit és egyéb fontos döntéseket nem követik konkrét, személyre és feladatokra lebontott utasítások. Emiatt akadnak kórházi, illetve idősotthoni vezetők, akik egymásra hárítják a feladatokat. Megfeledkezve arról, hogy most sem a saját érdek a lényeges, hanem a járvány túlélése.