Titokzatos panaszosok

Hozzászólásommal nem kívánom felfújni az ügyet, mely voltaképpen nem is ügy, véleményem szerint pusztán annyi történt, hogy egy minisztériumi tisztviselő, az oktatási tárca nemzetiségi főosztályának vezetője magyarul fogalmazott meg egy szakvéleményt, melyet meggondolatlanul a tárca hivatalos megnevezését is feltüntető levélben juttatott el a címzettnek, egy kiadónak, mely felkérte az ajánló megírására. A nemzetiségi főosztályvezető alighanem akkor járt volna el helyesen, ha nem hivatali minőségében, vagyis tisztségviselőként, hanem magánemberként, az oktatásügyben jártas szakemberként fűzött volna szakvéleményt az említett, tansegédeszközként forgalmazott kiadványhoz. Késő bánat, eb gondolat.

Szóval lehet vitatkozni, hogy ez vajon mennyire volt etikus egy állami hivatalnok részéről, én azonban a fő hangsúlyt máshova helyezném. Bevallom, nincs kedvem csámcsogni rajta. Bízzuk a szóban forgó minisztériumra, miként ítéli meg alkalmazottja eljárását. Én csupán egy érdekes jelenségre próbálnám felhívni a figyelmet. Történetesen arra, ha igaz, amit Dušan Čaplovič, a Smer parlamenti képviselője állít, hogy a levélről magyar tanítási nyelvű iskolák tájékoztatták, vajon milyen tanulságokat szűrhetünk le a történtekből. Ha az említett politikus nem blöfföl, vajon mivel magyarázhatjuk, hogy néhány magyar oktatási intézmény az inkriminált levéllel, illetve szerzőjével kapcsolatban éppen a Smerhez fordul panasszal, ahhoz a politikai párthoz, amely – finoman szólva – nem kifejezetten arról ismert, hogy az ország magyar nemzetiségű polgárainak kívánságait, érdekeit lesi és szolgálja. Ha tehát – ismétlem – Čaplovič nem csupán találgat, és valóban örvend némi bizalomnak a magyar iskolavezetők legalábbis szűk körében, akkor a szlovákiai magyarok részéről léteznie kell a Smer iránt valamiféle rokonszenvnek. Hadd szögezzem le gyorsan, nekem ez cseppet sem fáj, már csak azért sem, mert semmi közöm hozzá, mindenki azzal szimpatizál, akivel csak akar. Óhatatlanul felmerül azonban az emberben a kérdés, vajon mivel magyarázható a legjelentősebb ellenzéki párt térhódítása szlovákiai magyar berkekben? Talán csak nem azt jelenti mindez, hogy a Magyar Koalíció Pártja eddigi tevékenységére bizalomvesztéssel reagál kisebbségünk egy bizonyos hányada, lásd a titokzatos panaszosokat. Mindezektől függetlenül úgy vélem, az MKP-nak nem kell attól tartania, hogy elveszíti biztos szavazóbázisát, vannak ugyanis, akik megingathatatlanok meggyőződésükben; a lemorzsolódás azonban a jelek szerint folyamatban van, és csak a választásokon derül ki, mennyire előrehaladott állapotban.