Tévé a konyhában

A szlovák közszolgálati tévé a kilencvenes évektől veszi el az étvágyunkat vasárnaponként az 5 perc múlva 12 című vitaműsorral. Nagyon nehéz megérteni, miért számít csúcsidőnek a vasárnap dél, és miért kell a húslevest szürcsölő polgárok millióival a politikusok veszekedését nézetni. De még ennél is van tovább: a Markíza televízió létrejötte után nem sokkal szintén elkezdett politikusokat vitatkoztatni, méghozzá közvetlenül a közszolgálati vita után. Talán azért, hogy azoknak is elvegye az étvágyát, akik később ülnek asztalhoz. Így megy ez évek óta, és még sokáig így fog, mivel az emberek nézik ezeket a vitákat. A kulturális miniszter talán megtilthatná a televíziós ízléstelenségnek ezt a műfaját, ha akarná. A vulgáris valóságshow tavaly ki tudta borítani, emezt, úgy látszik, a néphagyomány részének tekinti.

Ha valaki akar valamit, azt megteszi, kivált, ha megteheti. A Smer megtehette volna, hogy az összes képviselőjével támogatja a korábbi ellenzéki jelölteket, Krnáčot vagy Klimešt a számvevőszék élére. A tegnapi tévéviták egyik témája is ez volt. Már rég túl lehetnénk az egészen, a számvevőszék élén pedig ott viríthatna az SaS jelöltje. Merthogy az ellenzéki egyezség szerint Sulíkék jelölnek. Robert Fico stratégiájába jól beleillik, hogy még mindig nem választottak meg senkit, tovább nyomhatja a rizsát az ellenzéki pártok civakodásáról. Hadd lássa a nép, mennyivel jobb az egypártrendszer. De előbb-utóbb oda kell valakit ültetni, ezt mondja Fico is. Ezért húzta el a mézesmadzagot a múlt héten az SDKÚ, a KDH és a Híd előtt: jelöljetek inkább ti, és megegyezünk.Az SaS-ről tudjuk, hogy akkor is előszeretettel támadja a Smert, ha épp nem is fűződik hozzá konkrét érdeke, koalícióra pedig nem lépne vele soha. Fico tehát aligha engedi majd, hogy ennek a pártnak a jelöltje ellenőrizgesse az állami hivatalokat. És ha valamelyik népi platformos párt jelöltje lesz a számvevőszék elnöke, azzal tovább mélyül a szakadék az ellenzéki pártok és az SaS között. Erről szól az egész pingpong. De hát a politikusnak érdeke, hogy keresztbe tegyen ellenfeleinek. Ahogy a tévének is érdeke, hogy a képernyő elé ragassza a nézőt, akár vasárnap délben is. Az egészet úgy védhetjük ki, hogy nem teszünk a konyhába tévét.