Tesztről és lélekről

Egy hete robbant a hír, hogy Szlovákia teljes lakosságát letesztelik, kétszer, hogy kiderüljön, valójában mennyi koronavírus-fertőzött van, illetve a kiszűrt pozitív eseteknél megszakadjon a lánc, ne fertőzzenek tovább. Majd egy családi vita, ajtócsapkodással felérő perpatvar következett a kormánykoalícióban, Igor Matovič miniszterelnök a hét közepén (látva a tervvel kapcsolatos sok negatív kritikát) még azt is meglebegtette, hogy elmaradhat az országos teszt, helyette rögtön jön a teljes leállás, a lockdown – gyakorlatilag a tavaszihoz hasonló, vagy még annál is keményebb szigor. Hosszú tárgyalások, ilyen-olyan verziók után megszületett a döntés: végül mégis lesz országos teszt, és mellé kijárási korlátozás is, igaz, csak egy puhább verziója. A járványügyi szakemberek teljes lezárást szerettek volna, a kormány azonban ezt egy kommunikációs trükkel oldotta meg. Ugyan nyitva lehetnek a boltok, de minek? Mivel gyakorlatilag csak a legközelebbi üzletbe mehetünk, a legtöbb boltnak (kifejezetten a plázákban üzemelőknek) nulla ügyfele lesz, így maguktól is bezárnak… Az első héten az utcán csak nagyon indokolt esetben tartózkodhatunk, majd november elseje, azaz a teszt első köre után, várhatóan már kicsit lazítanak, ami azt jelenti, hogy a hétvégi, negatív eredménnyel a kezünkben már nagyobb lesz a mozgásterünk. Hasonló a helyzet az éjszakai korlátozásmentes sávval, ezzel a kormány az alkotmányos aggályokat akarta kivédeni, a törvény ugyanis azt mondja, hogy rendkívüli helyzetben életbe léphetnek kijárási korlátozások, ám csak bizonyos időszakokra.

Az sem adhat okot optimizmusra, hogy a mostani szabály csak egy hétre szól, várhatóan – igaz enyhítésekkel – ezt még legalább két hétre meghosszabbítják. A legnagyobb vita azon folyt, hogy az országos tesztelést kötelezővé lehet-e tenni az állampolgároknak, vagy csak önkéntes lehet. Itt is a jobban hangzó önkéntességet hozták ki győztesnek, papíron: nem kötelező, de aki nem megy el, annak 10 napra karanténba kell vonulnia, ezalatt táppénzt sem kap, és csak úgy szabadulhat a szobafogságból, ha fel tud mutatni negatív tesztet. A saját költségen elvégzett teszt pedig nem lehet régebbi az országos tesztelés első fordulójának időpontjától. Ez egyébként indokolt, hiszen az önkéntesség azt eredményezné, hogy elsősorban azok mennének el, akiknek fontos a saját és a szeretteik egészsége, akik eddig is betartották az óvintézkedéseket – maszk, kézfertőtlenítés, távolságtartás –, tehát feltehetően kevesebb közöttük a fertőzött. Míg azok, akik magasról tesznek az óvintézkedésekre, tehát a fertőzés továbbadása szempontjából sokkal kockázatosabb csoportba tartoznak, nem teszteltetnék le magukat. Így pedig gyakorlatilag értelmetlen lenne az egész országos tesztelés…

Sokan – a szakemberek egy része is – azzal érvelnek, hogy az antigéntesztek egyik kockázata, hogy több pozitív esetet negatívnak talál, és fordítva. Azaz sokan ok nélkül kerülnek karanténba, míg mások, a hamisan negatívnak szűrtek, tovább mászkálnak az utcán, azzal a tudattal, hogy nem fertőznek. Egy országos tesztelésnél mindkét csoport akár több tízezres is lehet… Tegyük hozzá, most is több millióan mászkálnak az utcán, azt gondolva, hogy ők nem fertőznek, ám a napi számok azt mutatják, hogy nagyon sokan közülük továbbadják a vírust. Lelkük rajta.

Lehet szeretni vagy nem szeretni az országos tesztelést. Lehet, hogy sikeres lesz, és az is, hogy elbukik a világon egyedülálló kísérlet. Ám az kétségtelen, hogy valamit tenni kell. Ha szükséges, akkor ilyen nagyszabású kísérlettel megpróbálni fékezni a vírus terjedését. Nehéz lesz, kérdés, hogy a testünk, lelkünk hogy bírja a kijárási korlátozást. Reményt az adhat, hogy az országos tesztelés után mindnyájan visszakapjuk a szabadságunkat. Bárki bárhogy is kommunikálja: ez az országos tesztelés igazi tétje.