Teljes leállás

A koronavírus terjedése ellen folytatott küzdelem új fázisába lépett, és az európai kormányok olyan nehéz döntéseket kénytelenek meghozni, melyek néhány héttel ezelőtt még elképzelhetetlenek voltak.

Több ország már a részleges kijárási tilalomig is eljutott, pedig erről a fiatalabb generációk csak a könyvekben olvashattak. Globális világunk szövete lassan kezd felfesleni, és ma még nem igazán tudjuk felmérni a világjárvány hosszú távú következményeit.

Úgy tűnik, végül eljött az a globális gazdasági válság, amitől tartottunk, de egyáltalán nem onnan, ahonnan vártuk. Míg pár hete a modellezések Európában csak kisebb gazdasági hatással számoltak, ma már biztosnak vehető a recesszió. Az európai kormányok mindent feltettek a vírus terjedésének lassítására, és ennek érdekében kénytelenek a gazdaságot is feláldozni.

Ami ma történik, az közgazdász kifejezéssel a keresleti és kínálati sokk toxikus elegye.

A kínálati sokkot az utazási korlátozások, leálló szolgáltatások és gyárak okozzák, és a kieső gyárakkal a globális ellátási láncok is akadoznak. A kereslet csökkenése pedig máris szemmel látható a közlekedésben, az idegenforgalomban és a vendéglátásban, például a földön veszteglő repülőgépek és bezárt hotelek, vendéglők formájában. A leállított gyártást újra be lehet indítani, de az idegenforgalomban és a szolgáltatásokban kieső hónapokat már sosem lehet behozni.

Hogy mi várható Európában, az jól kiolvasható Kína februári gazdasági mutatóiból. Ekkora gazdasági visszaesést Kínában utoljára Mao Ce-tung idején láttunk az elmúlt évszázadban.

A gazdaság teljes leállása nálunk legjobban a kis- és középvállalatokat fenyegeti, melyek csak szerény anyagi tartalékokkal rendelkeznek. Ezeket a vállalatokat már néhány hét leállás is fizetésképtelenségbe taszíthatja, ami elbocsátásokat és magasabb munkanélküliséget jelenthet.

A gazdaságpolitika fő feladata ezért az, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentse a kis- és középvállalatok terheit, hogy a leállások lecsengése után újra tudják indítani tevékenységüket. Ebből a szempontból pozitívan értékelhető az a 13 pontos intézkedéscsomag, melyet a leköszönő és a hivatalba lépő kormány gazdasági miniszterei közös sajtótájékoztatón jelentettek be. A tervezett intézkedések egyik fő irányvonala az, hogy a vállalatok és magánszemélyek egyaránt könnyítést kapjanak hiteleik visszafizetésében, és ennek fejében a kormány kész a bankokra kivetett ágazati különadót is megszüntetni. Az intézkedések másik fő célja pedig az, hogy a vállalatok adó- és járulékbefizetési terheit enyhítse és kitolja.

De feltehetően ez nem lesz elég a gondok leküzdéséhez, és a közeljövőben újabb gazdaságélénkítő csomagok elfogadása várható. Hasonló csomagok születnek ma szerte a világon, ugyanis a kormányok és a központi bankok jól érzékelik a világgazdaságot fenyegető veszélyeket. Európa legnagyobb gazdaságai milliárdos nagyságrendű mentőcsomagokat vázolnak fel, és a Nemzetközi Valutaalap is kész akár ezermilliárd dollárt mozgósítani az érintett országok megsegítésére.

Ahogy azt Olaf Scholz német pénzügyminiszter megfogalmazta, itt az idő, hogy bevessük a nagy pénzügyi páncélöklöt. Félő ugyanis, hogy a vírus elleni harcot ugyan megnyerjük, de ennek ára egy elhúzódó globális gazdasági stagnálás lesz.

Ezért létfontosságú, hogy a világ vezető gazdaságai és nemzetközi szervezetei összehangoltan lépjenek fel a járvány gazdasági hatásai ellen, mert félő, hogy segítség nélkül egész iparágak omlanak össze, és ez legjobban éppen az olyan kis, nyitott gazdaságokat fenyegeti, mint Szlovákia.