Távoktatásból elégtelen

Nézzük, mi történt az első hullám alatt és azóta.

Sokkoló számokat közölt az oktatási minisztérium elemző intézete: a tavaszi iskolabezárás idején 52 ezer alapiskolás és középiskolás diák egyáltalán nem vett részt a távoktatásban. További 128 ezer gyerek pedig nem tudott internetet használni, amíg otthon volt kénytelen tanulni. Négy hónapon keresztül! Az oktatási minisztérium meg folyton azt hangoztatta, milyen jól sikerült a távoktatásra való átállás.

Persze voltak sejtések ezekről a számokról, de szeptember közepéig nem tudtunk biztosat, a becslések pedig arról szóltak, hogy úgy 30 ezer gyerek maradt ki az oktatásból.

Nos, ezek az adatok még rosszabb képet festenek az iskolarendszerünkről, mint a sokat emlegetett nemzetközi PISA-tesztek. Pedig évek óta azok is azt mutatják, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek mennyire le vannak maradva a tanulásban. Másképp fogalmazva: a legjobb és a leggyengébb tanulók között nálunk sokkal nagyobb a különbség, mint más országokban, a koronavírus pedig tovább rontotta a helyzetet.

De nem csak ez az ötvenezer gyerek a bizonyíték arra, hogy az ország nincs felkészülve a távoktatásra. Nálunk csak mutatóba volt olyan tanóra, amikor a tanár például videócseten magyarázott az egész osztálynak, ami már simán működik néhány ázsiai és más országban. Nálunk a távoktatás annyiból áll, hogy a tanár e-mailben feladja a leckét, a gyerek meg egyedül tanul, ha tanul. Persze ez is jobb, mint a semmi, de távoktatásnak azért ezt ne nevezzük.

És természetesen ezért nem lehet csakis az oktatási minisztériumot hibáztatni. Nem az oktatási miniszter hibája, hogy a gyerekek 20 százalékának nincs internetje. Magáért az oktatás színvonaláért is az egyes iskolák, tanárok felelnek. Ha a diák nem tud interneten keresztül tanulni, a tanár telefonon is bemondhatta a leckét, sőt még a feladatlapokat is kivihette. Néhányuk ezt meg is tette. Néhányuk meg nem…

Ugyanakkor a minisztérium már sokkal korábban kinyomozhatta volna, hány gyerek nem tudott részt venni a diétás távoktatásban sem, és elkezdhette volna a felkészítést a második hullámra. A távoktatás második hullámára, módszertannal, alapanyagokkal, a pedagógusok nyári felkészítésével, vagy akár szolgálati telefonok vásárlásával a tanárok számára. Hogy ne saját költségen beszéljenek a diákokkal az, aki veszi a fáradtságot.

Semmi ilyesmi nem történt, és most pont ott tartunk a második hullám elején, mint az elsőnél, a márciusi iskolabezáráskor: a diákoknak csak akkor van esélyük megfelelő képzésre, ha nem zárják be az iskolát.

A szerző a Trend kommentátora