Tanulj tinó...

A rossz politikus se a saját, se más hibájából nem tanul. Az átlagos politikus saját, a bölcs más hibájából okul. Eddigi viselkedéséből ítélve Robert Fico kormányfő egyelőre az első kategóriába tartozik, pedig rengeteg problémától óvhatná meg az országot, és még a népszerűségét is növelhetné, ha hallgatna Andrej Bajuk szlovén pénzügyminiszterre, aki ezen a héten járt Szlovákiában. Szlovéniában az euró bevezetése után kétszer gyorsabban drágultak az élelmiszerek, mint Európa többi országában. Bajuk ezt elsősorban azzal magyarázza, hogy országában nem eléggé kiélezett az üzletek közötti konkurenciaharc. Magyarul: ha több üzletlánc telepedik le egy országban, amelyeknek szavatolják a szabad versenyt, a kiskereskedelmi árak a konkurenciaharc miatt akkor sem nőnek drasztikusan, ha egyébként a termelők és a feldolgozók emelik az árakat.

Mit kellene tennie a Fico-kormánynak annak érdekében, hogy elkerüljük a szlovénhez hasonló árvágtát? A válasz rendkívül egyszerű: semmit. Szlovákiában az elmúlt években gombamód szaporodtak az üzletláncok, amelyek között kiélezett konkurenciaharc dúl. Épp ennek köszönhetően az élelmiszerek világszerte tapasztalt drágulása Szlovákiában nem volt annyira drasztikus. Robert Fico azonban nem az a fajta politikus, aki képes lenne beletörődni a valóságba, hogy ebben a fránya piacgazdaságban esetleg valami jól is működhet. Hacsak az Európai Bizottság nem lép durván közbe, már jövőre életbe léphet az üzletláncok működését szabályozó törvény, amely csak a Fico-kabinet azon minisztereinek a fejéből pattanhatott ki, akik még az előző rendszer szocialista tervgazdálkodásában alapozták meg a karrierjüket. A vörös betűkkel írt törvény Fico szerint a dolgozó népet védi a piszkos, kizsákmányoló, kapitalista üzletláncoktól. Hogy például a csirkék etetésére szolgáló gabona tonnája a tavalyi 4 ezer koronáról idén 8 ezer koronára emelkedett? Hogy az élelmiszerek árából a legnagyobb tételek a feldolgozókat és a termelőket illetik? Kit érdekel? A népnek pontosan azonosítható ellenségre van szüksége, akibe bele lehet rúgni, akit büntetlenül lehet szidni. Fico bolsevik világnézete szerint erre az üzletláncok a legalkalmasabbak. Bolond lenne belerúgni a termelőkbe és a feldolgozókba, hiszen nagy részük hazai, vagyis potenciális választó. Az üzletláncok megregulázásával ugyanakkor a kormány szerint sokkal szebb lesz az élet. Csökkennek az árak? Azok nem, sőt búcsút inthetünk az „akciós” áraknak, így a két koronánál olcsóbb kiflinek is, hiszen a törvény megtiltja az ehhez hasonló kapitalista praktikákat. Cserébe azonban jó érzés tölthet el bennünket, hogy szeretett kormányfőnk újra eljátszhatta a népét védő nemzeti hős szerepét. 2009-ben pedig, amikor bevezetjük az eurót, és az árak – a piaci verseny gyengítése miatt – az egekig szöknek, talán azt is megérhetjük, hogy Fico rossz politikusból átlagos politikussá vedlik, és tanul a saját hibájából. Egyben már most biztosak lehetünk, Fico tandíja mindannyiunknak nagyon sokba fog kerülni.