Szörnyű napok

A hétvégén napi nyolcszáz fölé ugrott az új fertőzöttek száma. Ez rossz hír, de mivel egyre több tesztet végeznek, valahol várható is volt, Krajčí egészségügyi miniszter már a múlt héten ezer fölötti számokat vizionált. Meg is néztem a Facebookon, hogy szeretett miniszterelnökünk hogyan kommentálta az új rekordot, hiszen immár ő viszi a koronavírus elleni harcot. Matovič hadszíntere a közösségi háló, a győzelmet pedig a lájkok és a pozitív hozzászólások jelentik. A bejegyzést meg is találtam, csakhogy a tartalma elég nyugtalanító volt. A kormányfő ugyanis „szörnyű napokat” jövendölt, amire még én is felvontam a szemöldökön, mert egy ilyen kijelentés már-már a pánikkeltés határát súrolja.

Mire megdörzsöltem a szemem, a posztot módosították, a szörnyű napokból nehéz napok lettek – úgy tűnik, valaki rászólt a miniszterelnökre, hogy túl messzire ment. Vagy talán magától ráérzett, hogy ha itt szörnyű napok jönnek, akkor talán őt is felelősségre vonhatja valaki?

Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen gyakorlott populista véletlenül gépelte volna félre a szót. Valószínűleg tudatos kommunikációs stratégiáról van szó: tavasszal Matovič blackouttal riogatott, az emberek meg is ijedtek, betartották a szabályokat. Most szörnyű napokat vizionált volna, de közben rájött – vagy szóltak neki –, hogy maga alatt vágja a fát. Maradtak a nehéz napok a világjárvány idején, egy olyan kormányfővel, akinek a legfőbb stratégiája a vádaskodás és az ijesztgetés.

Bármennyire is inkompetens Matovič, ő legalább komolyan veszi a vírust és a járványveszélyt, felszólal az álhírgyártók és -terjesztők ellen, amivel máris előbbre tart, mint számos polgártársunk. Nem tudom, hogyan sikerült a maszkviselés elutasításából szabadságharcot faragni, de a jelenség létezik, és számos követője van. Matovič legalább ezek ellen fellép, szemben néhány hazai és külföldi politikussal, akik szemmel láthatóan bármilyen ostobaságot képesek terjeszteni, ha attól népszerűséget remélnek. Ez a cirkusz egy kicsit a biztonsági öv körüli mizériára emlékeztet, és két hasonlattal máris illusztrálnám a párhuzamokat. Az első mondást biztos ismerik, valószínűleg minden autósiskolában elhangzik: Lehet, hogy a biztonsági öv korlátoz a mozgásban, de biztos nem annyira, mint a tolószék. Hasonló módon a szájmaszkban is kicsit nehezebb lélegezni, de biztos jobb, mint a lélegeztetőgép. A hasonlat ott csúszik félre, hogy

a biztonsági öv megvédi a viselőjét, függetlenül attól, hogy a többiek becsatolják-e. A maszk viszont csak akkor működik, ha mindenki viseli.

Ezért a következő időszak nemcsak a józan eszünket, hanem a szolidaritásunkat is próbára teszi.

Emlékeznek a tanmesére a fiúról, aki túl sokszor kiáltott farkast? Igor Matovič már sok ostobaságot összebeszélt, ezért megértem, hogy a fölösleges ijesztgetés miatt egyesekben kétségek fogalmazódtak meg. De ahogy a mesében, a farkas itt is létezik, és nem nagyon izgatja őt, hogy mi hiszünk-e benne vagy sem. A pánik helyett inkább csak számoljunk vele, és akkor elkerülhetjük a „szörnyű napokat.”