Szokjuk a számot

Az identitás megőrzése mindig is alapvető kérdés volt. A szocializmus idején csak suttogva lehetett róla beszélni, a bársonyos forradalom után nyíltan. Mivel egy közösség erejét alapvetően tagjainak száma határozza meg, 1990 után lelkesen beszéltünk 600–650 ezer magyarról. Ezt az adatok is alátámasztották. Az 1991-es cenzus alapján 567 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek, 608 ezren pedig magyar anyanyelvűnek.

A sajtót és az elektronikus médiát olvasva, illetve az élőben megszólalókat hallgatva egyre gyakrabban lehet találkozni a „félmilliós szlovákiai magyarság” fordulattal. Tény, hogy a szlovákiai magyarság fogyatkozik, a 2001-es összeírás már csak 527 ezer magyart mutatott ki. Az idei népszámlálás előtti önértékelési vitákban arra készítenek fel, hogy jóval kevesebb magyarra lehet majd számítani. Elindult a licit. Az óvatosabbak 20, a bátrabbak 40–50 ezerrel kevesebb magát hivatalosan magyarnak vallót várnak, de hogy a létszám csökken, abban mindenki egyetért.

Alapjában véve helyes szembenézni a valósággal, másrészt felmerülhet a kétely, mennyire lehet hatékony a mostani nemzeti felbuzdulás, ha a felszín alatt nagyon sokan rosszat sejtenek. Néhány héten belül megtudjuk, hogy abszolút számban valóban félmillió fő alá estünk, országos arányt tekintve pedig ennél is nagyobb lesz a térvesztés. Az, hogy ez miért történik, és hogy ki a hibás, folyamatosan téma. A kérdés inkább az, hatékony lesz-e a kampány? Ha mindenki jelentős csökkenést vár, akkor már most kijelenthető, hogy a meggyőzés nem lesz eredményes. Enyhe rosszindulattal azt is meg lehetne kérdezni, hogy a kerekasztal és a kampány nem csupán a szlovákiai magyar megélhetési értelmiségiek újabb önfoglalkoztatási lehetősége.

A nemzetiségi lét hátrány, egy nemzetállam mindig is akadályozni fogja annak vállalását. Ezt legfeljebb úgy lehet kompenzálni, ha a magyar közösség képes bizonyos többletet – még ha csak érzelmit is – kínálni a tagjainak. Jobb esetben segíteni egymást. A kerekasztal és a pártok kampányai erre is felhívják a figyelmet? Mert ha igen, akkor sokan fogják vállalni a nemzetiségüket.
Horbulák Zsolt