Szlovákiai specifikumok

Mivel valószínűleg nyolcnál több nem lépi át a parlamenti küszöböt – ezzel ők is tisztában vannak –, kérdés, miért állítottak jelöltlistát. Főként azért, mert más választás – helyhatósági, megyei, köztársasági elnöki – nincs a láthatáron.

Két fontos válasz van – egyrészt vannak emberek, akiknek életeleme, hogy a nyilvánosság előtt szerepelnek, és mivel a közszolgálati sajtó köteles eleget tenni kérésüknek, élnek is ezzel a lehetőséggel. Másrészt néhány párt feladata nem kifejezetten az, hogy bejusson a parlamentbe, hanem csupán az, hogy minél több szavazatot vegyen el a rokon pártoktól. Az előttünk álló választás specifikumai ezek az antipártok.

A másik sajátosság annak hangsúlyozása, melyik pártnak hány más, nem szlovák nemzetiségű jelöltje van a listán, az illető hányadik helyen szerepel – s ezzel versengenek is, ami elsősorban a Hídra és az MKP-ra mint magyar pártra jellemző. Válasszatok bennünket, mert a mi jelöltünk előkelőbb helyen van! Válasszanak bennünket, nálunk többen indulnak! – hangzanak az eleve beteg üzenetek.

Ez ugyanis nem más, mint más nemzetiségű emberek kihasználása pártérdekekre. Azok a választók, akiknek fontos a jelölt nemzetisége, ezért rá akarják adni szavazatukat, maguk is megtalálják a jelöltjüket.

Saját bőrömön tapasztaltam, amikor az 1998-as hektikus évben az MKP listájának utolsó helyén szerepeltem. Felajánlották ugyan a magasabb pozíciót, de visszautasítottam, és a mai napig nem értek egyet azzal, hogy valaki csak a neve végett vagy azért kerüljön jobb helyre a választási listán, mert a közügyekben aktív szerepet tölt be, mint azok, akik a pártért dolgoztak választástól választásig.

Nem tudhatjuk előre, mennyire lesz sikeres a nemzetiség feltüntetése.

Feltételezhetjük, hogy minél szórakoztatóbb lesz a huszonhat párt kampánya, annál szomorúbbak lesznek a választási eredmények, és annál rosszabb lesz az életünk. Egyetlen pozitívum, hogy bárhogy lesz is, mindig érvényes marad: amilyen a társadalom, olyan képviselőket választ.

Juraj Hrabko