Szlovákia régi-új kormányosa

Szlovákiában hosszú évek után ismét egy párt fog uralkodni. De az akkori időktől eltérően a parlamentbe beülnek az ellenzéki politikusok is. Még ha csak formálisan is, mert lehetetlen, hogy közös úton haladjanak, külön-külön pedig semmit sem jelentenek.

Ez már kiderült abból is, hogy kemény viták zajlottak a parlamenti funkciók elosztásáról. Egyébként ezek a viták teljesen fölöslegesek voltak, mivel a két parlamenti alelnöki szék elfoglalásáról a Smer 83 képviselője dönt titkos szavazással.

Hasonló a helyzet a parlamenti bizottságokkal is – Robert Fico ugyan fölkínált az ellenzéknek 19 bizottsági elnöki posztból kilencet, ami első pillantásra nagyvonalú és tiszteletre méltó gesztusnak tűnik, a gyakorlatban azonban semmit sem ér.

Ugyanis minden bizottságban többségben lesznek a Smer képviselői, mivel 150 parlamenti képviselő közül 83 Fico pártjának a tagja. És mondjuk meg őszintén, a 10 főnöki poszt betöltésével is gondok lesznek, ha dolgozniuk is kell az elnököknek, nem csupán reprezentálni.

A sokk, amelyet az SDKÚ és az SaS elszenvedett – az előző választáshoz képest, amikor nagyjából szintén hatvanszázalékos volt a részvétel, együtt csaknem 400 ezer szavazót vesztettek – óriási. Nem egész 26 ezer ember mentette meg ezt a két pártot attól, hogy eltűnjenek a politika süllyesztőjében.

Nem csoda, hogy a választás után kialakult helyzetben Bugár Béla ocsúdott föl elsőként, amit az is alátámaszt, hogy ismét szívesen elfoglalná a parlament alelnöki székét, holott pártja a választásokon csak a negyedik helyen végzett. Igen ám, de ebből a szempontból a választás már régen lezajlott, most már nem a választók, hanem a pártemberek döntenek. Bugár elég pragmatikus ahhoz, hogy tudja, a Smer dönti el, ki lesz a parlament alelnöke, és az sem zavarja, hogy a Smer az állítólagos kisebbségi politikájának cégéreként mutogatná őt. A posztot ugyanis csak Robert Fico kegyelméből foglalhatja el, s főként, ha Fico úgy akarja. Már úgy viselkedik, mint egy tipikus szlovák – a „közelebb az ing, mint a suba” szólással élve.

Szlovákia régi-új főnöke ezzel szemben teljesen másként viselkedik, mint amikor 2006-ban első alkalommal jutott hatalomra – kedves az újságírókkal, jól nevelt az ellenzékkel és tisztelettudó mindenkivel szemben. Természetesen kiderül, így fog-e kormányozni.

Juraj Hrabko