Szeretünk meglepődni

Régóta tudjuk, hogy az élelmiszeripar szemetet etet velünk, mégis, amikor kiderül, hogy versenylovak húsából (is) készítik a szalámit, meglepődünk (aztán vesszük továbbra is ugyanazt). A logika azt diktálja, hogy minél olcsóbb valami, annál rosszabb minőségű, de huszadszor is meglepődünk, amikor a huszadik kínai boltban vett akármi megy tönkre a használat második napján. Százezrek vándorolnak el egy több éve polgárháború sújtotta országból (Szíria), meglepődünk. Két párt (a Smer és a Híd), amely a választások előtt nem állította, hogy a választások után nem fog közös koalícióra lépni, a választások után koalíciót köt, meglepődünk. Évtizedek óta tudjuk, hogy a gazdag és befolyásos emberek adóparadicsomokba viszik a pénzüket, majd miután kiderül, hogy ez tényleg így van (Panama-ügy), meglepődünk. Kiderül, hogy az országok gazdasági növekedését a hátukon (vagy inkább a zsebükben) cipelő autógyárak trükköznek a károsanyag-kibocsátásokkal, meglepődünk. Évtizedek óta tudjuk, hogy a focimeccsek többségének végeredményeit a dzsungelligától a világbajnokságokig polgármesterek, bukmékerek és egyéb hivatásos blatterek korrupt módon befolyásolják, amikor viszont néhány konkrét eset kiderül, ismét meglepődünk. A közterület-fenntartó erők kötelékében dolgozó polgártársainkkal együtt sokszor megtapasztaltuk, hogy az általunk lakott földrajzi szélességen a kontinentális éghajlatnak köszönhetően télen az égből szilárd halmazállapotú csapadék is potyog, mégis minden évben váratlanul ér minket, ha hó áll az utakon. Az említett éghajlati adottságokból kifolyólag nyáron kánikulák szoktak előfordulni, mégis nagyon meglepődünk, amikor évente újra és újra beköszönt a hőség. Nem, cseppet sem vagyunk naivak. Talán csak szeretünk meglepődni.