Szégyenteljes kezdet

A hazai és a külföldi napilapok kommentárjaiban, a világ legnagyobb hírtelevízióinak a szalagcímeiben ez a szó összeforrott Szlovákiával. Az ok egyszerű. Míg a nyugati országok nagy része, a fokozódó terrorveszély miatt egyre szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezet be a repülőtereken, Szlovákiában maguk a rendőrök „csomagolják” a mit sem sejtő utasok poggyászába a robbanószert. Ha az íreknek címzett robbanóanyaggal a postást játszó szlovák villanyszerelő pár nappal korábban érkezik, az amerikai Közlekedésbiztonsági Felügyelet talán komolyan elgondolkodott volna, hogy bennünket is felvegyenek-e azon terrorizmust szponzoráló országok közé, ahonnan a beutazó utasokat az Egyesült Államok fokozott ellenőrzésnek veti alá. Irán, Szudán, Szíria, Kuba, Nigéria, Jemen, Pakisztán, Afganisztán, Líbia, Szomália és Szaúd-Arábia mellett így mi is ott pironkodhatnánk a szamárpadban.

Az év első napjainak a legnagyobb botránya azonban ma már valószínűleg csak a Szlovákiát nem eléggé ismerő külföldieket lepi meg. A Fico-kormány regnálását a saját bőrén tapasztaló lakosság nagy része legyint az efféle hírekre. Többségüket valószínűleg már az sem lepné meg, ha kiderülne, hogy a Ficokabinet miniszterei emberi alakot öltött földönkívüliek, akiket azért küldtek ide, hogy megvizsgálják, mely ország lakói tűrik a legjobban az emberi méltóságuk semmibe vételét. Szlovákiánál ideálisabb országot erre ugyanis csak nehezen találhattak volna. A fent említett, és az elmúlt évek többi botrányának – Malina Hedvigtől kezdve a pedofil orgiákkal vádolt ártatlan Ferenc-rendi barátok meghurcolásáig – a legalapvetőbb közös vonása, hogy a Fico-kormány és az erőszakszervezetének számító rendőrség olyan buta, bégető juhnyájnak tekinti az ország lakosságát, amellyel azt tehet, amit csak akar. Ha az érdekei úgy kívánják, az áldozatokból bűnözőt faragnak, vagy épp fordítva, köztörvényes bűnözőket nemzeti hőssé kiáltanak ki. Ha mégis kénytelenek bevallani, hogy hibáztak, a balhét mindig a legkisebb közkatona viszi el, magukat pedig megmentőkként ünnepeltetik.

Szlovákia számára mégsem az jelenti a legnagyobb szégyent, hogy a Fico-kormány és a rendőrsége hibát hibára halmoz, hanem hogy a választók nagy része valóban buta, bégető juhnyáj, amely a kormány sugallatára minden probléma nélkül felkoncolta volna Malina Hedviget, amely kéjenc módon csámcsogott a rendőrség által alaptalanul meghurcolt Ferenc-rendi barátokról terjesztett hazugságokon, és amely képtelen felfogni, hogy bármikor úgy járhat, mint az az Írországban dolgozó szlovák villanyszerelő, akiből Robert Kaliňák darabontjai terroristát faragtak. A helyzetünkön csak ront, hogy folyamatosan szűkül azok köre, akik ebben a megvadult, egyre hangosabban bégető juhnyájban megpróbálnak emberek maradni. A józan eszüket eddig féltve őrzők közül is egyre többen vallják, hogy sorsunkon csak úgy javíthatunk, ha együttműködünk az eszement juhásszal, megfeledkezve arról, hogy a juhász szemében mindig csak egy bármikor feláldozható, buta birka leszünk.