Számok bűvöletében

Van, aki minden számadattal szemben bizalmatlan, és van a másik véglet, aki csak a számokban hisz. Én biztos vagyok benne, hogy az ember és a társadalom bonyolultságát és sokszínűségét a számok nem képesek teljes mértékben visszatükrözni, de attól még hasznosak és fontosak, mert sok mindent ki tudunk velük fejezni. Néha egészen mást, mint amit eredetileg akartunk.  Nemrég egy óriásplakáton két magabiztosan mosolygó férfi, feltehetőleg a cég fejei adták ország-világ tudtára, hogy ügyfeleik 60 százaléka szükség esetén újra hozzájuk fordulna, és másoknak is ezt a céget ajánlaná. Hűha, ez aztán a megbízható és jó cég, gondolhatnánk, hiszen kliensei több mint fele, vagy úgy is mondhatjuk, hogy a többsége (és ez így még jobban hangzik) hű marad hozzá.  Hogy nem mindenki? Hát utóvégre mindig vannak elégedetlenek, azokat meg különben is egye meg a fene, nem? Igen ám, csakhogy nem mindegy az, ha 1000 kliensből 4, 40 vagy 400 elégedetlen. Márpedig ha belegondolunk, akkor ez a plakát arról szól, hogy van egy cég, amelynek minden 1000 ügyfele közül 600 visszatér, de 400 nem, ami véleményem szerint nem olyan nagyon jó arány. Vagyis a cég az én értelmezésemben, akaratán kívül azt hirdeti, hogy ügyfelei tetemes része többé be sem teszi hozzá a lábát, illetve nem ajánlja a céget másnak. Na, erre nem lennék olyan nagyon büszke.  Más. Egy diákom, ebben a tanévben már a második, azzal kezdte a szlovákiai nemzeti kisebbségekről szóló beszámolóját, mely témát egyébként szabadon választott, hogy a magyarok a közvélekedéssel ellentétben iszonyúan szaporodnak. Még jobban, mint a romák! Én már tényleg sok őrültséget hallottam, például az előző diák azért gondolta, hogy szaporodunk, mert a 2011-es 62 ezres fogyást „véletlenül” elnézte, és szaporulatnak tekintette. De hogy 2001-hez képest 400 ezerrel többen lennénk? Így van, mondta a fiú, a számok nem hazudnak. Akkor mutassa azokat a számokat! Kivetítette a táblázatát, mely szerint 2001-ben 52 ezer magyar volt Szlovákiában, 2011-ben pedig 460 ezer. Ez óriási növekedés, ha ez így megy, ellepnek bennünket a magyarok! Az osztálytársak is döbbenten nézték az adatokat. Szerencsére ott helyben rá tudtam kapcsolódni a Statisztikai Hivatal oldalára, és megmutattam, hogy 520 ezerről 458 ezerre csökkent a számunk. Ez meg hogyan lehet, hitetlenkedett a srác. Hát úgy, hogy kihagyott egy nullát, és mindent erre a téves adatra alapozott!  Aha. Pedig már sok mindenkinek elmondtam, válaszolta. S mint aki jól végezte dolgát, továbbsiklott a többi nemzetiségre, amelyek az előbbi kettővel ellentétben nem gyarapodnak. Vagy igen? Nézett rám kételkedve.