Suchodolský vallomásai

A koronatanú meghalt, de a vallomásai itt maradtak.Suchodolský kijelentette, Szlovákia olyan ország „ahol az állam megkerüli a törvényeket és felrúgja a játékszabályokat”. Nos, az állam képviselői oly gyakran kerülik meg a törvényeket, hogy e kijelentés már szinte banális. Azonban azoktól eltérően, akik csak általánosságban morognak az államra, ő minden megtett, ami csak az erejéből telt, hogy riadóztassa a közvéleményt, kijelentései egyáltalán nem banálisak. A titkosszolgálat természetétéből adódóan nehezebben ellenőrizhető, mint más állami intézmények, Suchodolský mégis kimerítő jelentést írt a pénzek eltüntetéséről, és többtucatnyi dokumentumot csatolt hozzá – szerződéseket, belső utasításokat, számlákat. Ez volt az első tanúvallomása. A jelentés annyira alapos volt, hogy meg volt győződve róla, nem lehet csak úgy eltussolni. „A bizonyítékokat, amelyeket felsorakoztattam, egyszerűen nem lehetett meghazudtolni és csak úgy a szőnyeg alá söpörni” – mondta akkor, amikor már tudta, hogy ebben nagyot tévedett. Akkor, amikor Slavomír Laho nyomozó az illetékes ügyész, Marián Varga és a speciális ügyész, Dušan Kováčik jóváhagyásával leállította a nyomozást. Suchodolský második tanúskodása arról szól, hogy ha Fico-kormány van hatalmon, bármit a szőnyeg alá lehet söpörni, függetlenül attól, hogy megdönthetetlen bizonyítékokat lobogtat valaki. Persze, ezt nem teheti meg akárki, csak olyan nagykutyák, akik másokat védenek azért, mert azzal egyben magukat is védik. Marek Vagovič újságíró kérdésére, hogy a rendőrség és az ügyészség vajon azért járt el így, mert a katonai titkosszolgálat magas rangú vezetőjét, Ľubomír Skuhrát védte, aki Robert Kaliňák embere, Suchodolský azt válaszolta: „Azt gondolom, igen”. Ezt volt a harmadik tanúvallomása. Soha nem csinált mártírt magából. Egyáltalán nem dramatizálta Martin Glváč védelmi miniszter bejelentését, hogy feljelentést tesz ellene, vagy Kaliňák megjegyzését, hogy ha válaszolni mer a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság kérdéseire, akkor törvénysértést követ el. Tömören annyit mondott: „Afféle megfélemlítésként néztem ezekre a dolgokra”. Suchodolský olyan ember volt, aki pontosan látta, mi folyik ebben az országban, és nem akart csak úgy belenyugodni, mert hitt abban, hogy létezik valami olyasmi, amit igazságnak hívunk. Tanúvallomásaival útmutatót adott, hogyan tiszteleghetünk a legjobban az emléke előtt. Ugyanolyan tevékenyen kell hinnünk abban, hogy van igazság, mint ő hitte. A szerző a Trend hetilap kommentátora