Romák, koalícióban

Lám, a romák megértették, amit a magyarok nem, mondhatnánk, ha csak ezt az egy tényt ismernénk. A koalíciókötés bár dicséretes, sajnos a szlovákiai romák körülményein önmagában ez a tény nem fog tudni változtatni.

Országunkban a rendszerváltás óta 18 párt tűzte zászlajára a romák érdekképviseletét. Több, mint a magyarokét valaha, beleszámítva a mérhetetlen támogatottságú pártokat, és pünkösdi királyságnyi pártokat is. Ezek közül jelenleg már csak három aktív, így az ügynek már csak a Szlovákia Roma Kezdeményezését kellene megnyerni a teljes reprezentativitás kedvéért. A helyzet azonban még így is csalóka lenne. A romáknak ugyanis, sajnálatos módon, a rendszerváltás óta nem volt pártszintű etnikai képviseletük a szlovák törvényhozásban. (És így is túl lehet élni, vonhatjuk le a keserédes tanulságot, de ez nem célja jelen írásnak.) A legutóbbi parlamenti választáson csak a Szlovákiai Roma Unió Pártja indult, és összesen 2891 – kétezer-nyolcszázkilecvenegy! – szavazatot sikerült begyűjtenie. Ez 0,11 százalékot jelent. Értékelhetetlen. 2010-ben a Roma Koalíció Pártja indult, 6947 vokssal zárt, ami abban az évben 0,27 százalékra volt elegendő. 2006-ban nem is indult önállóan roma párt a választásokon. Anélkül, hogy tovább untatnánk statisztikai adatokkal az olvasót, elmondhatjuk, a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban önmagát romaként meghatározó pártnak sosem sikerült magát egy százalék fölé küzdenie a parlamenti választásokon. Ugyan a legutóbbi, 2011-es népszámlálás szerint Szlovákia lakosságának két százaléka, azaz 105 ezer ember roma, a valós szám más mérések szerint 350–400 ezer körül lehet. A roma pártok eredménye ennek függvényében siralmas.

Ennek számos oka lehet, amelyek között bizonyosan ott kell tudnunk, hogy a választási részvétel területi eloszlását mutató térképek a romák által sűrűn lakott régiókban sokkal halványabbak, a lakmuszpapírként is használható hírhedt Luník IX lakótelepen például rendre országosan a legalacsonyabbak között van, nem is beszélve Eperjes megye számos szegregált falujáról. A telepeken élő romák túlnyomó többsége a hagyományos kampányeszközökkel elérhetetlen. Ez pedig egy spirált indít el: mivel a politikai pártok szempontjából a romák nem „jó” választók, a standard pártok közül egyik sem fordít különösebb energiákat a meghódításukra, leszámítva pár kötelező, polkorrekt lózungot. A parlamentbe még soha be nem jutott roma pártok lehetőségei és eszközei pedig még a többi pártnál is szerényebbek. A kör lassan bezárul. Pedig kellően nagy embercsoportról van szó ahhoz, hogy igényeiket következmények nélkül tartósan negligálni lehessen.