Reklámarcok

Próbáljuk megállapítani, mi lehet az idei megyei választások tanulsága. Józsi géplakatos, és meggyőződése, hogy a politikai reklámokat be kellene tiltani (meg egyébként is az összes reklámot). Jobb híján rábólintok az érvelésére: igazad van, Józsi, a politikai reklámoknak semmi értelme. Kidobnak a pártok egy vagon pénzt, pontosabban felbérelik a reklámügynökségeket, hogy alkossanak nekik valami hatékony reklámstratégiát a választásokra. Mert ha már puszta tevékenyégükkel képtelenek megszólítani a választókat, talán a szimpatikusra retusált, mosolygó arcképeik, és a mellette olvasható jópofa (de inkább kínos) jelszavak mobilizálják a választósereget. Fontosnak tartom Józsi figyelmét felhívni a tényre, mennyire elcsépelt és értelmetlen dolog szidni a politikust, mint olyat. Mert hát ugye van tehetséges és tehetségtelen politikus, fiatal és elhasznált politikus, kerek és szögletes politikus stb. A lényeg viszont mégsem ez, hanem hogy némelyik tényleg intelligens személy, ez viszont nem jelenti azt, hogy sikeres is egyben, a másik meg tök hülyének néz ki, közben pedig hatékonyabban intézkedik, mint amaz, aki a rektori székből pottyant a parlamentbe. Szóval, ha betiltanák a politikai reklámokat, érdekes lenne megfigyelni, mennyire változnának az erőviszonyok, és hogy plakátmosolyok nélkül egyáltalán változna-e a választási részvétel. Mert a legtöbb választó nem néz parlamenti közvetítéseket, nem olvas pártprogramokat. Jó esetben megnézi az esti híradót, az út menti plakátok alapján pedig eldönti, kire fog szavazni. Meg aztán vannak olyanok, akik reklámügynökségek meg óriásplakátok nélkül is képesek megszerezni például a megyeelnöki pozíciót. Elég lenne tehát, ha a politikusok a valódi problémákkal foglalkoznának, máris többen szavaznának rájuk – egyeztünk ki ebben a szintén kicsit elcsépelt tanulságban.