Régiók a szegénység térképén

A tervezetben ugyan gyakorlatilag nem jelenik meg az etnikai elem, a kritériumok viszont jelentős mértékben lefedik a roma lakosság problémáit. Bár nyilván nem roma családok is beleesnek majd a szórásba, de a térkép az érintettek etnikai összetétele miatt elsősorban romaprogramként funkcionálhat majd, minden ellenkező kommunikáció ellenére. A terv sarokpontját az oktatási reformok (ingyenes óvoda, a kisegítő iskolások folyamatos és fair felülvizsgálata, alapiskola elvégzése, mint a jogosítvány kritériuma) jelentik, melyet lakhatási és munkavállalási újítások egészítenek ki. A program tehát elsősorban az életkörülmények javítását és az alanyok „társadalmi befogadhatóságának” növelését célozza meg. A tervezet elemei néhány kivétellel (például a romák szempontjából használhatatlannak tűnő „lépcsőzetes” lakhatási program) hasznosnak tűnnek, kérdéses azonban, hogy ezek az intézkedések önmagukban képesek lehetnek-e a helyzet jelentős javítására.

A marginalizált személyek befogadhatóságának javítása ugyanis vajmi keveset ér, ha a helyi körülmények lehetetlenné teszik a valós integrációt. Most nem elsősorban – az egyébként óriási akadályt jelentő – diszkriminációról van szó: a térképre kerülő közösségek zöme ugyanis olyan régiókban és olyan településeken él, melyek tőlük függetlenül is problémák sorával küzdenek. Egykori ipari központok pereme, zsákfaluk, kiapadt bányavidékek, tanyavilág; a marginalizált közösségek zöme olyan területeken jön létre, melyek önmagukban is a túlélésért küzdenek. Ezeken a vidékeken nincs munkalehetőség, nincs kitörési perspektíva, a helyi társadalomnak nincsenek erőforrásai. Az ilyen közösségektől aligha várható el a romák és a szegények integrációja: nem nagyon van ugyanis hová integrálni őket, ha a középosztály önmaga is a dezintegráció állapotában van.

A romák életkörülményeinek és versenyképességének növelése nagyon fontos, ezért a kormány terve – bizonyos túlkapások kivételével, mint az ingyenes sterilizáció – támogatandó. A program azonban csak akkor működhet hatékonyan, ha erős regionális felzárkóztatási tervvel egyszerre valósul meg. Újra „fel kell találni” azokat a településeket és régiókat, melyek jelenleg perspektíva nélkül, a túlélés határán vegetálnak, hogy egyáltalán képesek lehessenek egy javuló demográfiai tulajdonságokkal rendelkező roma populáció integrációjára. Fontos megérteni, hogy a legtöbb esetben nem a települések szakadnak le a romák megjelenése miatt, hanem azok éppen a gettósodás miatt tudnak odaköltözni. Ezáltal önmagukban nem a problémák okozói, hanem általában csak annak súlyosbítói, és még inkább: indikátorai. Olyan problémákra hívják fel a figyelmet, melyek kezelése tőlük függetlenül is elengedhetetlen.

Ravasz Ábel; a szerző a Publicus Slovensko elemzője