Rágódás két csonton

Síbalesetet szenvedett a kormányfő, akit törött lábbal előbb a csacai, majd – érdekes, hogy nem mentőhelikopterrel, hanem rohamkocsival – a fővárosi ružinovi kórház baleseti osztályára szállítottak. Fogadására felsorakozott az intézet legjobb sebészei mellé az egészségügyi miniszter és a kórházigazgató is. A rögtönzött sajtótájékoztatón a tárcavezető higgadtan tudatta, hogy a törött végtag hagyományos sportbaleset. Bár a kormányfő arcán látszott a fájdalom, illetve a félelem, hősiesen vallott érzéseiről az őt faggató tudósítóknak. És nem tagadta, hogy bizony fél a műtéttől... Szerencsére, miniszterelnökünk törött csontját sikeresen összecsavarozták, s ha minden igaz, hamarosan hazaengedik.

Az élet fintora, hogy egy ismerősöm aznap szintén síelés közben bukott, lehorzsolta arcbőrét és kartörést szenvedett. Felesége szállította a kórházba, de annak ellenére, hogy férje arca vérzett, eltartott egy ideig, míg sebét ellátták, karját megröntgenezték, majd késő este betolták a műtőbe. Ám mielőtt szóba álltak volna vele, le kellet adnia egészségbiztosítási kártyáját, több napra ki kellett fizetnie a kórházi illetéket, – napi 50 koronát –, majd tudatták vele, hozasson pizsamát, WC-papírt, evőeszközt, tisztasági csomagot és hőmérőt is.

Feltételezni lehet, hogy mindez kimaradt a miniszterelnök életéből, a kórházvezetés valahonnan csak kerített számára egy tekercs hivatalos klotyópapírt és szinte biztos, hogy nem a kórházi teát, netán kosztot kapja majd. (Holott jó volna tudni, hogyan értékelné?!) A híradások nem szólnak arról, hogy a kormányfő is azonnal leperkálta volna a kórházi illetéket, de ami lényegesebb: volt-e külön baleset biztosítása a költségek fedezésére?! Ugyanis karját törő ismerősömmel közölték, hogy ha nincs baleset biztosítása, az egészségbiztosítók kiszámlázhatják neki az ellátás és a műtét költségeit. Hogy is van ez?

Persze mondhatnánk, normális, hogy mindenütt a világon másképp látják el a miniszterelnököt és az egyszerű embert. A szomorú talán csak az, hogy egy kormányfő még ilyenkor sem ismerheti meg, milyen is valójában a betegellátás.