Putyin atommal puhít, gázzal főz

Moszkva Európával szembeni magatartása (lásd legutóbb a Szkripal-ügy) továbbra is konfliktusforrás, emellett a másik oldalon Budapest konfliktusban áll Kijevvel a kisebbségi nyelvhasználat és a kisebbségi oktatás ukrajnai megnyirbálása miatt.

Magyarország már eddig is az új hidegháború egyik főszereplőjeként tűnt fel, a Sargentini-jelentés európai parlamenti elfogadása pedig újabb spekulációs hullámot indított el. Túlzásokba esni könnyű, mert valóban sok átláthatatlan, furcsa mozzanata van az orosz kapcsolatnak.

Ennek ellenére a magyar–orosz viszonyt sokkal inkább az érdekközpontúság jellemzi – közös értékek híján. Beleillik ez Putyin és Orbán pragmatizmusába is, hazai erős belpolitikai helyzetükre, illetve hatalomgyakorlási módszereikbe.

Energetikai kérdések kötik össze a két országot. Moszkva a gáz és kőolaj mellett a nukleáris technológiáját is szeretné eladni Európában, amit olcsó kölcsönnel (Magyarország esetében 4–5 százalék) tud támogatni. Mindez megkívánja a gyakori találkozókat. Magyarország éppen az orosz gáztól való függést szeretné kiváltani az atomenergiával, ami ugyan ellentmond a német energetikai politikának, de összhangban van a franciával. Orbán szerint az az újdonság, hogy egy NATO-tag vállalkozik orosz nukleáris technológia felhasználására (bár az EU-tag Finnországban folyamatban van egy magánkézben lévő orosz erőmű építése).

A gyakori találkozók egyik oka, hogy a tervek szerint a 12,5 milliárd euróba kerülő Paks 2 építése ugyancsak lassan halad. Bár a magyar részvételt 40 százalék körül határozták meg, nemigen van helyi kapacitás és szakértelem egy ilyen projekthez. Nem megerősített hírek szerint a projekt ára már most egymilliárddal több, és már legalább egy évet késik.

A problémákhoz az oroszok is hozzájárultak, amikor konfliktussal szorítottak ki magyarokat az egyik fontos magyarországi cégből (Ganz EEG). Közben Budapestnek sikerült lecsendesíteni a Nyugat ellenállását, miután az amerikai General Electric (GE) nyerte a turbinák gyártására kiírt tendert, amelyet a francia Alstom fog legyártani.

A másik kulcsfontosságú kérdés a gáz. Ma már küzdenie kell a Gazpromnak európai piaci részesedése megőrzéséért, és Budapest keményen alkuszik. Továbbra sincs hosszú távú gázmegállapodás a két ország között, és a magyarok a romániai tengeri fúrásokkal is erősítették pozíciójukat.

Budapest számára – hasonlóan a németekhez – a gáz ára számít, és nem az, hogy ki szállítja, ezt diktálja a rezsicsökkentés logikája.

De nem maradhat ki egy moszkvai látogatásból az európai politika sem. Moszkvából nézve Orbán „ideális” európai politikus. Fontosabbnak tartja a nemzeti érdekeket, mint az európai értékeket. Ám a Kremlben azt is látják, hogy a júliusi brüsszeli NATO-csúcstalálkozó után Orbán Oroszországot veszélynek nevezte Európa biztonsága szempontjából, és Donald Trumpnak udvarol.

Az Oroszországgal való partnerség korántsem veszélytelen. Putyin hivatala nemegyszer rángatta saját kénye-kedve szerint a magyar diplomáciát, mint például most Moszkvába, az előre nem egyeztetett, hivatalos találkozó utáni négyszemközti megbeszélésre. Az orosz elnöki hivatal természetesen tudja, hogy ez csak fokozza a kritikát, ami egyébként is Orbánra zúdul az orosz kapcsolat miatt.

Moszkva taktikája nem az EU feloszlása, „csupán” megosztása. Eközben egyre kevesebb a bizalom a saját intézményeink iránt, így Nyugaton felnagyítják az orosz veszélyt. Moszkva taktikája sót hinteni a sebeinkre, ez megfelel a jelenlegi lehetőségeinek és a hosszú távú érdekeinek is. Hiszen minél nagyobb a nyomás a „partneren”, annál könnyebb őt megfőzni.