Procházkát az olimpiára

Igaz, nagyon korán, már az előző év nyarán kampányolni kezdett, plakátjairól pedig nem a korábban megismert szerény, visszafogott, szűkszavú, szemüveges kereszténydemokrata alkotmányjogász figyelt, hanem egy extravagáns, tettre kész alak, de olyan pofával, mintha valamelyik Monty Python filmből szalajtották volna. Sokan mondták 2014 márciusában, hogy a szlovák államfőválasztás legnagyobb nyertese nem is Kiska, hanem Procházka. Harmadik helye ugyanis azonnal a legnépszerűbb ellenzéki politikusok közé emelte. El is kezdte építeni pártját, a Sieťet, és mindenki úgy vette, hogy ők viszik tovább az időközben 1–2 százalékos támogatottságúra olvadt SDKÚ szavazóit (néhány politikusukkal együtt). Nincs kire szavazni, hát Procházkára fogunk, gondolta sok jobboldali választó.

Aztán jött Igor Matovič és a Sieť állítólagos törvénytelen finanszírozásáról szóló állítólagos hangfelvétel, amelyet a legtöbben még megbocsátottak Procházkának, ha igaz volt, amit Matovič mondott, ha nem. Ott már látszott, hogy Procházka elég laza nyilatkozatokra képes – egyik nap ezt mond, másik nap azt. Nem mintha ezt nem szoktuk volna meg a politikusok többségétől, csak hát a jobbközép választók sajnos olyanok, hogy az ilyesmire felfigyelnek. Aztán jött néhány sokkal nehezebb téma, például a menekültválság, és lassan állandósult a tendencia, hogy Procházka nyilatkozatai már saját magukkal is ellentétesek, nem beszélve a párt többi tagjának nyilatkozatairól.

És hát az ellenzék állítólagos vezéreként nem épp az határozta meg a kommunikációját, hogy a Smer-kormányzatot le kell váltani. Mondta ő, mondogatta, csak nem meggyőzően. Nyilván azzal számoltak, hogy egy erős Sieť a Híd és a KDH társaságában „na jó, legyen“ alapon igent mond a Smernek, és elkormányozgatnak négy évig, úgy is nemsoká itt a foci Eb meg az olimpia a népnek. De nem így lett, a kormányalakítás zűrösre sikerült, a Sieť pedig már úgy lépett be a koalícióba, hogy látszott: ez a párt történetének első és utolsó ilyen lehetősége. El is kezdett erodálódni, és kívülről úgy tűnik, az elnök személye ebben nem fék, hanem katalizátor, ugyanis nem éppen államférfi, hanem inkább humorista módjára viselkedett. Szóval, ami az utolsó lehetőséget illeti, úgy tűnik, nemcsak a párté, hanem Radoslav Procházkáé is. Mindehhez pedig elég volt neki nem egész három év. Ha tehát a rövidtávú politikai öngyilkosság valamikor olimpiai sportággá avanzsálódik, a Sieť szombaton leváltott elnöke komoly esélyekkel indulhat.