Politika mint hitkérdés

A helyzet az őszödi beszéd nyilvánosságra hozása óta változatlan. Az MSZP – amely 2006 májusában még választást nyert – néhány hónap alatt elveszítette a szavazók bizalmát, a Fidesz a Gyurcsány-beszéd előkerülésének idején (2006 szeptemberében) húszszázalékos előnybe került az akkori kormánypárttal szemben. S bár a szocialisták népszerűsége időnként megközelítette a Fideszét (mint 2012 tavasza és 2013 nyara között), a hátrányt a szocialisták lassan nyolc éve képtelenek ledolgozni. Ennek okait hosszan lehetne elemezni, ezúttal csak egy tényezőt emeljünk ki: a választók fásultak (nem véletlen, hogy a bizonytalanok aránya a közvélemény-kutatási adatok szerint olykor megközelíti az 50 százalékot), a politika iránt érdeklődőket pedig már rég nem érdeklik az érvek, a programok. A politika Magyarországon hitkérdéssé silányult. Persze, a programokból nem is látszik túl sok – mindkét félnél csak a primitív propaganda maradt. A Fidesz törvénybe foglalja, hogy a szolgáltató cégek kötelesek narancssárga közüzemi számlákat küldeni az embereknek, a rezsicsökkentést reklámozva. Hogy még a hülye is megértse. Mesterházy Attila pedig nullát formáz az ujjaiból az Összefogás nagygyűlésén, s bejelenti, „pártja nullára, azaz nullára” csökkenti Magyarországon a gyermekszegénységet. A tömeg pedig őrjöng – észbontó. Hol vannak már azok az idők, amikor a pártok szakpolitikusai nyílt tévévitát folytattak szakmai kérdésekben? Hétfőn egészségügy, kedden agrárium, szerdán külpolitika. Ma már ilyesmi elképzelhetetlen. Szóvivő-papagájok, egybites jelszavak. Való Világ 6, a politika is lassan kiszavazóshow-vá degradálódik. S ebben a bohózatban (vagy tragikomédiában) a Fidesznek több elkötelezett híve van. Ennyi. A baloldali-liberális ellenzéknek, úgy tűnik, hosszabb távon sincs esélye. Bár a médiában rendre előkerülnek az Orbán Viktor hitelességét megingató nyilatkozatok, videók – ez nem oszt, nem szoroz. Orbán őszödi beszédének próbálták beállítani azt a jelenetet, amelyben a miniszterelnök az Andrássy úton egy neki tetsző ingatlan kapcsán közli Tarlós István főpolgármesterrel, hogy ez az (amúgy portugál tulajdonban álló) épület bármikor visszaszerezhető. Hoznak róla egy törvényt, és kész. De ugyanilyen „Őszöd-gyanús” az a 2008-as beszéde is, amelyben azt hangoztatja, hogy az oroszokkal nem szabad tíz évre titkosított energetikai szerződést kötni. „Mert ez a mi életünk, és nem a kormány biznisze.” Paks ügyében a saját kabinetje mégis pontosan így járt el, miközben a szocialista kormányzat ehhez hasonló titkosított szerződéstervét annak idején így nevezte: „puccs”. De Orbánnak aligha lesz „őszödi beszéde”. Az elkötelezett Orbán-fanokat semmi sem rengeti meg a hitükben, a baloldal pedig hiteltelen. Döbbenetes volt annak a szocialista politikusnak a nyilatkozata, aki Simon Gábor 240 milliós ausztriai számlája kapcsán kijelentette, „róla gondolta volna utoljára”, hogy eltitkolt százmilliói vannak. Igazán elmondhatná, hogy kire gondolnat „elsőként”, ha az MSZP-ben a legártatlanabbnak tűnő figuráról is ilyen hajmeresztő tények derülnek ki. Orbán leváltására egyetlen esély mutatkozik. A demokratikus, köztársasági hagyományhoz ragaszkodó erőknek keríteniük kell egy olyan politikust, aki karizmatikus és feddhetetlen, akinek van víziója a jövőről. Akiben hinni lehet. Magyarországon, Orbán óta látjuk, ez a nyerő modell. A szerző magyarországi publicista