<p>Előbb egy interjúban meglebegtette Simon Zsolt az előrehozott választások kiírásáról szóló népszavazás kezdeményezését, majd különösebb kampány és előkészítés nélkül az interneten meg is jelentette a petíciós íveket. A kezdeményezés a jelenlegi formában arra jó, hogy felmérje, mi nagyobb: az általános passzivitás, vagy a romlott politikai elitből való kiábrándultsággal vegyes düh.</p>
Petíció és frusztráció
A választási ciklus lerövidítése bizonyos szempontból nagyon is indokolt. Szlovákia kormányának egy jól működő demokráciában már nem szabadna ebben a felállásban léteznie. Igazából létrejönnie sem lett volna szabad, hiszen két kormánypárt is a saját programjával szembemenve lépett hatalomra, de ez már szinte teljesen mellékes Robert Kaliňák ügyei mellett. A Baštrnák-botrány ha nem is az egész rendszer bukását jelentheti, a belügyminiszterét szinte biztosan maga után vonja. Az ellenzéki pártok tüntetnek, és különféle módon próbálnak nyomást gyakorolni a kormányra, úgy tűnik, egyelőre hatástalanul: Szlovákiában a „politikai stabilitás” ígérete elegendő ahhoz, hogy valaki egy teljesen egyértelmű visszásságot is megússzon és a tisztségében maradjon. A kormánypárti stratégák pedig abban reménykednek, lassan elfelejtődik, hogy mi is a probléma Kaliňákkal, és minden megy tovább.
A demokráciát sokan kritizálják, pedig pont a hasonló helyzetek kezelésére találták ki. Elvben, ha a kormányban rossz dolgok történnek, a kormánypártok veszítenek népszerűségükből, az ellenzék megerősödik, majd formálódni kezd valamiféle megoldás, kormányváltás. De a jelenlegi politikai környezetben a kormánypártok problémái és válsága ellenére egyszerűen nem alakult még ki hiteles alternatíva, ezt pedig a választók is érzékelik. Marián Kotleba politikai karanténba való, és működőképes, friss erőkből álló, a többség számára elfogadható kormányt összerakni nagyon problémás. A Smert nehéz kihagyni, az SNS egyelőre jól taktikázik. A Sieť biztosan eltűnik a süllyesztőben, a Híd sorsa pedig bizonytalan.
A tanácstalanság sosem motiváló a választók számára, így kicsi az esélye, hogy Simon kezdeményezése célt ér. Halvány esély akkor kínálkozna, ha az Egyszerű Emberek és az SaS nemcsak nyíltan a petíció mögé állna, hanem ki tudna alakítani egy „egységfrontot”, amelynek választási sikerében szívből lehet hinni. És remélni, hogy ez a társaság képes elirányítani, jobbá tenni az országot. Ha mindez nem történik meg, az összegyűlő aláírások mindössze azt jelzik majd, hogy a lakosság komoly része elkeseredett, zavart, és elege van abból, ami az országban történik. Ugyan erős jelzés lenne, ha 350 ezren aláírnák a petíciót, de ennél sokkal több kell, ha valaki valóban le akar számolni a régi Szlovákiával.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.