Bár az elnökválasztás fő párharca Peter Pellegrini és Ivan Korčok között zajlott, érdekes volt végignézni az új államfő és egykori pártfőnöke közötti, látszólag észrevétlen mikrocsatát. Azt, hogy ilyen csata valóban létezik, maga Robert Fico is megerősítette különféle gesztusokkal a választás éjszakáján. Bár udvariasan gratulált, nem mosolygott túlságosan derűsen. A parlamenti választás után ünnepélyesen dalra fakadt, a mostani „öröme” azonban teljesen más volt. Nem titok, hogy a két szociáldemokrata között nem ideális a viszony. A közöttük lévő ellentét a Ján Kuciak meggyilkolása után Robert Fico kényszerű lemondása idején eszkalálódott. A Smer főnöke akkor ugyan elvesztette pozícióját, de legalább a kormányt a pálya széléről próbálta irányítani, ami feszültséget okozott.
Pelle legyőzte Ficót
Ennek ellenére a két rivális akkor még együtt indult a választáson, és a jelöltlista élére Besztercebánya fiatalabb szülöttje került. A választás után nem sokkal azonban a Smerből kivált a Hlas párt: a távozók úgy érezték, önállósodniuk kell Ficótól, aki foggal-körömmel kapaszkodik az elnöki székbe, s lehúzza a pártot. Ez logikus okfejtés volt – és 2020 decemberében a Hlas közel 23 százalékos támogatottságot ért el, a Smer pedig csak 9 százalékot. A koronavírus-járvány és Igor Matovič kaotikus kormánya nagyban hozzájárult Fico exminiszterelnök politikai feltámadáshoz. Pellegrininek korábban azt kellett végignéznie, hogy Fico nem engedi be őt a Smer elnöki székébe, később pedig azt, hogy hogyan orozta el előle a választási győzelmet és a miniszterelnöki posztot. A Hlas ugyan több helyet szerzett a kormányban, mint kellett volna, de ezzel elsősorban a Hlas többi tagjának a száját fogták be, nem Pellegrininek hízelegtek. A mostani elnökválasztás Pellegrini igazi első győzelme és a Ficóval szembeni emancipációjának a megnyilvánulása.
Noha a Smer főnöke úgy próbálta magyarázni a kialakult helyzetet, hogy most más idők járnak, más szituáció van, mint amikor ő indult az elnökválasztáson, ám ha most is indult volna, valószínűleg ezúttal sem járt volna sikerrel. Igaz, a győzelemhez a besztercebányai születésű politikusnak populista stratégiát kellett választania, amit a parlamenti választás előtti kampánya során még eléggé került. Az is igaz, hogy ha egy olyan országban élnénk, ahol működne az oktatási rendszer, maguk a választók is más kereteket követeltek volna a kampányban.
Érdekes lesz elemezni Igor Matovič szerepét is, aki közvetlenül a második forduló előtt inkább személyeskedett, és nem érdemben támadta Peter Pellegrinit. Nem kizárt, hogy éppen ő mozgósította Štefan Harabin szavazóit, akiknek akaratlanul is azt az üzenetet küldte, hogy ő még mindig játékban van, és aki Matovič ellen akar szavazni, annak Pellegrinire kell voksolnia.
Peter Pellegrini most először került viszonylag független pozícióba. Nem biztos, hogy érdekli a koalíció és a Hlas párt jövője. Párttársai voltak azok, akik ellenezték a progresszívekkel és az ellenzék többi tagjával folytatott tárgyalásokat, akik Pellegrininek még a miniszterelnöki posztot is felajánlották. Érdekes lesz figyelni, hogy az új elnök milyen mértékű emancipációra lesz képes a kormánykoalícióban. Bár az államfői pozíció viszonylag gyenge, mégis részleges ellensúlyt jelenthet a törvényhozási gőzhengerrel és a fodrozódó költségvetési politikával szemben. Erre nemcsak a vétók, hanem az Alkotmánybírósághoz benyújtott beadványok is lehetőséget adnak.
A szerző a Trend gazdasági lap munkatársa
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.