Párizson és Berlinen Európa szeme

Európában azok örültek, akik az Európai Unió és a közös értékeken és érdekeken nyugvó nyugati világ szétesését óhajtják. Trump a kampánya során nem tagadta, hogy semmiféle ilyen nyugati értékrendszerben nem hisz, csak egyetlen dologban, az üzletben és a nyereségben. Trump győzelmének azok örültek, akik a mai helsinki világot habozás nélkül felcserélnék az azt megelőző jaltaira.

1975-ben 35 ország írta alá a helsinki záróokmányt, amely garantálta az államok egyenlőségét, szuverenitását, határaik sérthetetlenségét, az emberi és szabadságjogok tiszteletben tartását. Bár aláírásakor Európa még nem így festett, de az 1989-es forradalmak és a Szovjetunió szétesése után ilyenné vált. Előtte 1943-ban egyeztek meg a jaltai konferencián a nagyhatalmak az új világrendről, meghúzták a befolyási övezetek határait és „szuverén” módon ők döntöttek a kis államok sorsáról. Amikor 1968-ban a csehszlovák politikai vezetés más úton próbált elindulni, jöttek a tankok, és a szovjet hatalom első embere rövid úton nagyon világosan elmagyarázta a helyzetet a cseh és szlovák politikai vezetőknek: „Megkérdeztem Johnson elnöktől, hogy az amerikai kormány ma is érvényesnek tartja-e a jaltai és a potsdami konferencia határozatait. Augusztus 18-án kaptam a választ: Csehszlovákia és Románia esetében teljes mértékben…”

Sokan reménykednek, hogy az új amerikai elnök Vlagyimir Putyinnal egy új világrendet hoz létre. És nemcsak a nagyhatalmi vagy regionális hatalmi pozíciókra törő országok bíznak ilyesmiben, hanem abszurd módon néhány apró állam vezetője is, holott ezek az országok veszítenének a legtöbbet, ha Helsinkitől visszatérnénk Jaltához. Mind közül a legaktívabb Orbán Viktor magyar kormányfő, Putyin Castrója, aki a liberális demokráciákhoz tartozó országok tömbjében az illiberális államot magasztalja. Azok a tömegek, amelyek továbbra is a helsinki civilizált világhoz akarnak tartozni, és nem vonzza őket, hogy egy csatlósállamban éljenek, ahol „oroszul” kormányoznak, a francia és a német választások kedvező kimenetelében bízhatnak.

Franciaország nélkül Angela Merkel nem lesz képes megakadályozni az unió leépítését, szétesését. Bernd Ulrich publicista azt írta, „minden megalapozott kritika mellett ma ez a legjobban működő demokratikus hatalom. Az Egyesült Államok talán már nem az, mások pedig nem is törekednek erre”. A nyugati társadalom jövője és a demokratikus értékek sora Párizsban és Berlinben fog eldőlni, de nem elhanyagolható az sem, mi történik másutt. Például Varsóban, Budapesten vagy Pozsonyban.

A szerző Trend a hetilap kommentátora