Óvatos léptek

A menetrend elkészült, a hosszú dokumentum láttán pedig úgy tűnik, nem eszik olyan forrón a kását. Az iratból ugyanis semmivel sem tudunk meg többet, mint amit már eddig is beharangoztak az illetékesek. Zavaros lépések egyvelege, 50 oldalnyi rizsával körítve. Az egyetlen új információ, hogy az eddig bejelentett lépésekhez dátumokat is írtak, és felvázoltak néhány jogtechnikai részletet.

A lényeg viszont továbbra sem derül ki belőle: honnan vesz az állam súlyos százmilliókat a két magánbiztosító megvásárlására. Merthogy akár vásárlásról lesz szó – a Dôvera és az Union tulajdonosai szerint nem eladók a cégek –, akár kisajátításról, mindenképpen fizetnünk kell értük. Igen, nekünk, mindegyikünknek, ugyanis az állam pénzét mi dobjuk össze nap mint nap különböző adók és járulékok formájában. Robert Fico és csapata „csak” gazdálkodik vele.

A kuszaság nem meglepő, ha figyelembe vesszük a manőver árát. Becslések szerint 400 millió és 1 milliárd euró közötti lehet, akármilyen utat válasszon is a kabinet. Nehéz lesz elmagyarázni az embereknek a megszorító lépéseket, ha közben azt fogják látni, hogy a kormányzat – teljesen feleslegesen – dob ki az ablakon annyit, amennyit tucatnyi fájdalmas intézkedéssel szerez meg. Feleslegesen, ugyanis eddig a kormánypolitikusok közül egy sem mondta azt, hogy a lépéstől színvonalasabb lenne az egészségügyi szolgáltatás – mert ez amúgy sem lenne igaz. Csak a magánbiztosítók nyeresége zavarja a Smert, ami évi pár tízmilliós szinten mozog – ez az egészségügyben forgó pénzek töredéke. A magánbiztosítók kilövése tehát üzleti szempontból is bukás: 15–20 év után térülne meg a befektetés, kb. ennyi évnyi nyereségüknek felel meg az az ár, amennyit adni kell értük.

A hosszú időtartamok – a folyamat lezárása 2014 januárjában vagy júliusában várható – megfelelő menekülési teret adnak a kormányzatnak, ha időközben mégis ki szeretne hátrálni a projektből. Tegyük hozzá: ennél nagyobb szolgálatot nem is tehetne a hazának. Arról lehet vitatkozni, hogy előnyösebb-e a sokbiztosítós modell vagy sem – mert tény, hogy vannak államok, ahol egy biztosító van és színvonalas az egészségügy –, ám ha a váltás ilyen sokba kerül, akkor egyértelmű, hogy mi a jobb megoldás.