Őszbe forduló arab tavasz

Izraelben rendkívüli aggodalommal figyelik, ami Egyiptomban, a térség meghatározó országában történik. A zsidó államnak fel kell készülnie arra, hogy 180 fokos fordulat következik be a kairói biztonság- és külpolitikában: Egyiptom felrúghatja az Izraellel kötött békemegállapodást. Egyébként is, nagyon úgy néz ki, hogy az arab tavasz őszbe fordul. Tunéziában, ahol Ben Ali elűzése után az iszlamisták kerültek hatalomra, képlékeny a helyzet. Líbiában sokkal rosszabbul mennek a dolgok, Kadhafi megölése után az átmeneti vezetés kezéből kicsúszott az irányítás, képtelen úrrá lenni a törzsi konfliktusokon, a megnövekedett bűnözésen. Épp e héten jelentették be, hogy el kell halasztani a június 19-re tervezett első szabad választásokat. Ezek favoritja egyébként az itteni Muzulmán Testvériség, amely csak márciusban alakult. A rendre a világlapok címoldalán szereplő Szíriában egyenesen katasztrofálisak az állapotok, a líbiai példán okulva itt a Nyugat nem akar katonailag beavatkozni. Izraelnek van miért aggódnia, bár számára az jó, hogy Aszad már nem tud olyan támogatást nyújtani a Hezbollahnak vagy a Hamásznak, mint korábban.

De a kulcskérdés mégiscsak Egyiptom. Abban igaza van a nyugati sajtónak, amikor hozsannázik, hogy ötezer év óta most először választhatja meg a lakosság a vezetőit, s ez az arab tavasz rendkívüli vívmánya. Az árnyoldala a dolognak, hogy semmi sem alakult úgy, ahogy a Tahrír téri forradalmárok elképzelték. A hónapokig elhúzódott parlamenti választásokon két iszlamista párt, a Muzulmán Testvériség és nála is radikálisabb szalafista Núr a mandátumok kétharmadát szerezte meg. Az elnökválasztás első fordulója is nagy csalódás. A Testvériség jelöltje, Mohamed Murszi, és Mubarak utolsó kormányfője, Ahmed Safik jutott tovább. A nyugati demokráciát, szélesebb jogokat követelő Tahrír tériek csalódottságát a Mubarak bukása után alapított Szabad Egyiptom Párt szóvivője így fogalmazta meg: „egy iszlám fasiszta mérkőzik majd egy katonai fasisztával.“ A legrémesebb álmaink váltak valóra.

Ha bő két hét múlva Murszi győz, lesz egy iszlamista elnök, iszlamista többségű parlament és iszlamista kormány. Annyi a közel-keleti békének. De mivel Murszi meglepően kicsi előnnyel nyerte az első fordulót, a régi rendszer embere, Safik is játszmában maradt. Őt támogatják az iszlamistáktól rettegő kopt keresztények és a nőszervezetek, mert megígérte, ha győz, nő lesz az alelnök. De a helyzet nem ilyen egyszerű. Mivel még nincs alkotmány, azt sem tudni, milyenek lesznek az elnök jogkörei. Az országot irányító katonai tanács megígérte, hogy átadja a hatalmat a civileknek, de sokan tartanak attól, hogy az ország legtekintélyesebb és legszervezettebb ereje, a hadsereg nem fog lemondani a kiváltságairól. Senki sem tudja, milyenek lesznek a hatalmi viszonyok az államfő, a parlament, a kormány és a hadsereg között.

Úgy tűnik, Egyiptomban az arab tavasz legnagyobb vesztesei azok a fiatal forradalmárok, akik hittek a demokráciában. És vesztes lehet az arab-izraeli megbékélés eszméje is.