Orosz határvidékek

Ma úgy tűnik, hogy a parlamenti ellenzék és támogatói kezdeti nehéz pozíciójuk után, amikoris beszorultak az egyre brutálisabban fellépő Janukovics-rezsim és az ellentéziseként folyamatosan erősödő szélsőjobb közé, a következő hónapokban kormányozni tudják majd az országot. Persze a parlamenti ellenzékkel is elég sok probléma van – elsősorban az, hogy ők sem mentesek attól a korrupciótól, aminek képei a Janukovics-villától a rezsim egyéb kedveltjeinek magánvagyonáig az elmúlt napokban bejárták a sajtót.

Az is nyilvánvaló, hogy Oroszország legalábbis az első körben nem tudta érvényesíteni akaratát és érdekét, azaz Janukovics felszínen tartását. Ez Putyin szempontjából különösen a hazai fronton veszélyes, hiszen erőt és reményt adhat az oroszországi ellenzéknek. De az orosz kormány még messze nem szenvedett totális vereséget. A sajtó arról is beszámolt, hogy az orosz hadsereg és az oroszbarát helyi erők gyakorlatilag átvették az irányítást a Krím félszigeten, ahol májusban referendumot rendezhetnek majd a terület státuszáról. Az első hírek szerint a Krím függetlenedése vagy Oroszországhoz való csatlakozása nem szerepel majd az „étlapon”, létrejöhet viszont egy olyan, szándékoltan zavaros jogi helyzet, amiben a térség státusza Ukrajnán belül de facto „önkormányzóvá” válik.

Egy ilyen megoldás jól illeszkedne az orosz rezsim gyakorlatához. A Szovjetunió szétesése általi folyamatos területi visszaszorulás után az orosz érdekszféra ma inkább táguló. Ez a tágulás jelentős részben éppen az orosz határok mentén fekvő régiók vitatott státuszban való tartásával történik. Ott van a moldáv– ukrán határvidék, Transznyisztria, ami gyakorlatilag orosz előretolt bázis, Kisinyov bármiféle ellenőrzése nélkül. Ott van a Grúziából kiszakadó Abházia és Dél-Oszétia, amelynek lakói és területe csak névlegesen nem képezik az Orosz Föderáció részét, a gyakorlatban viszont szinte teljes a bekapcsoltságuk az orosz államba. (Legújabban Dél-Oszétiában a berlini vagy a palesztinai elválasztó falakhoz hasonló képződmény épült fel a grúz állam és az oszétok által ellenőrzött területek között, ami tovább növeli a jelenlegi, tisztázatlan helyzet időbeli stabilitását.) De ebbe a kategóriába tartozik az örmények által lakott, ma a gyakorlatban Örményország által igazgatott, de hivatalosan Azerbajdzsán területét képező Karabakh tartomány is. A térség rendezetlen státusza az orosz érdekszférában tartja az örményeket, akiket az azeri olajbevételek miatt immár gyakorlatilag csak Moszkva véd a háború kiújulásától.

A jelek szerint ehhez az informális orosz határzónához csatlakozik majd a Krím is. Érdemes megjegyezni, hogy a terület az 50-es évekig az orosz állam részét képezte, lakosságának nagy része az idei események előtt is oroszbarát volt, sokan orosz útlevéllel (is) rendelkeztek. A félsziget már rég sokkal inkább szól az orosz tengerészeti bázisáról, mint a turisztikáról. Az ügy Ukrajna szempontjából így is roppant kellemetlen – de összességében még egy de facto leszakadó Krím is sokkal kisebb áldozat, mint az ország visszatagozódása a moszkvai érdekszférába, vagy a pedzegetett kettészakadása. Ehhez képest a jelenlegi állapot már siker.