Orbánt megérteni nem kell félnetek

„Elvárni, hogy a baloldali összefogás vezetői gratuláljanak a választások után Orbán Viktornak, ahhoz hasonlítható, mintha azt várták volna a zsidóktól, hogy gratuláljanak az első zsidótörvényt elfogadó Imrédy-kormány győzelméhez.” „A 60 százalék több mint 20 százaléka (kb. 980 ezer ember) szerint ...nyilván még több cigányt kéne kinyírni, még több uniós zászlót kéne bevágni a vécébe és még több egyenruha kéne az országba, hogy végre rend legyen.” Mintha ezekben a választás utáni napokban fordulna végelszámolásba a Demokratikus Charta nevű tanácsadó káefté. A szellemi apport nullára íródott, maradt az üres düh, átnézés a felkent tekintélyek klubját kritizálókon; egy valóságismerettől, józan észtől, derűtől messze távolodó mentalitás, amely a jobboldalt, a túlsó partot a kvázinácizmus terepének láttatná. A friss példa rá, ahogyan a horthyzmus giccses, hatalmi gőgből/provokációból is épülő emlékműtervét a hitlerizmus, az antiszemitizmus szobrának próbálják beállítani. Egy kifáradt szellemi holdudvar áll értetlenül, s mindegyre egyetlen válasza van: a fasizmus közelít. Pedig inkább a több mint húsz éven át többé-kevésbé nyereségesen működő értelmiségi kör, szoclibek stratégiáinak meghatározója, a chartársak világa, ideológiai cége távolodik: az innováció elfogyott, hitel már alig, a vevők megfogyatkoztak. Az elborzasztó Magyarország-kép nevű korábbi nyugati sikertermék exportszállításai is csökkenőben, az áru unalmas, romlandó, a piac beszűkült. Egyre kevesebb számlát lehet kibocsátani. Ezért is akkora a csődközeli állapot zaja. A baloldal persze folytathatja lefelé tartó lengyeles köreit, ha mégis kíváncsi e súgókra és kiabálókra – de megvan a lehetősége valami újba is kezdeni. A mi nem Orbán Viktor vagyunk viszont már kevés lesz. A társadalomra és ellenfélre kíváncsi szemlélet ott van a térfelükön az ellenzékben tönkretenni nem tudott, ismét parlamentbe került LMP-ben – és megjelenhet az MSZP-ben is. Ahogy a szegedi szocialista polgármester mondta: ugyanezt, ugyanebben a formában folytatni nem érdemes. Azonban keserves munka lesz újra nyitni az elitizmusból a leszakadt rétegek, az elfelejtett magyar átlagszavazók, a vidék felé. Új nyelvet kell tanulni hozzá; szerényebb arcokat felöltve közben. A szerző magyarországi publicista