Olcsó nyugalom

Éppen felment a vízüveg ára harminc centtel, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy vége az idei uborkaszezonnak. A pilisvörösvári Sovány vigasz cukrászdában ültek, és azon gondolkodtak, miért nem máshol. Beletörődöm én már mindenbe, még a krémtelen krémesbe is, csak ne lenne ilyen hideg – húzta össze a zakóját Bandika. Bizony, én is visszasírom a pusztító nyári hőséget, hisz olyan jól elvoltam az árnyékban – tette hozzá Ervin. Megegyeztek abban is, hogy a telet a takarékosság jegyében töltik, és mivel a tél nyitánya az ősz, ezt már most el kellene kezdeni. Bandika szerint nem hiába hívják a csehek az őszt podzimnek, hiszen az ősz egy része sokszor már meglehetősen télies. A listopaddal viszont gondok lesznek – szólt közbe Ervin, jelezve, hogy a november cseh neve idén gyakorlatilag augusztustól aktuális, hiszen a sárgult levelek már nyáron elkezdtek potyogni. Ezen a mi fejünk még ne fájjon, intett Bandika, majd arról beszélt, hogy teljesen megnyugodott, mióta az SaS elhagyta a szlovák kormányt. Nincs parlamenti többségük, hát nem tudnak semmilyen intézkedést hozni. Ettől nyugodtam meg, kedves kuzin, és nem értem, miért nem jutott ez eddig senkinek az eszébe. Hát én már ott tartok, komolyan mondom, hogy arra fogok szavazni, aki megígéri, hogy nem csinál semmit. Annak a költségvetési vonzata is kisebb, tehát olcsóbb, mintha valamit csinálna. Vagy maga hogy van ezzel?

Ervin letette a villát, és válaszképp két történetet is elmesélt. Az egyik egy fekete kardigános lányról szólt, akivel a lépcsőházban találkozott, amikor a minap a szomszédba indult (zokniban), hogy visszaadja a fél órája kölcsönkért digitális konyhai mérleget. Felmérjük az ablakok, rolók és szúnyoghálók állapotát az egész utcában, úgyhogy felírnám a nevét, hogy a szakembereink egy gyors terepszemle után még a tulajdonképpeni tél beállta előtt elháríthassák a hiányosságokat, és olcsóbb legyen a fűtésszámla, mondta a lány, majd a karjára fektetett jegyzettömbre mutatott, amelyen táblázatba irkált nevek és telefonszámok kékítettek. Kérdeztem, ki küldte, hát hogy valami ablakos cég. Mondtam, hogy köszönöm, nem kérjük, szúnyoghálóink kifogástalanul szelelnek. Persze lenne mit szerelni, hát hogy ne lenne, csak féltem, hogy ha megadom az elérhetőségem, karácsonyig hívogatni fognak kameruni számokról, hogy fogadjak örökbe kihalás által fenyegetett orrszarvúkat meg zsiráfokat akciós áron. Rohantam is le a vasasba vízüvegért, mire a szolgálatkész szakállas eladó közölte, hogy nem tudja, mi az a vízüveg. Mi lenne, mondom, nátrium-szilikát. Erre hogy akkor szerinte a festékboltban keressem, meg is nézte az internetes adatbázisban, hogy egy euró húsz centbe kerül fél liter. Hát képzelje, mire odaértem, már egy euró ötven volt. Aztán csodálkozunk, hogy miért rohan mindenki annyira. Tudom, miről beszél – bólintott Bandika, majd lehúzták a rolót.

A szerző a Vasárnap munkatársa