Olajos búcsú

Verőfényes téli nap volt, az a fajta, amelyik még a legnagyobb nyárimádókat is zavarba hozza néhány percre, olyan kérdéseket generálva bennünk, mint hogy nem lenne-e tényleg jobb, ha nemcsak az ősz, de a tavasz után is tél következne. Bandika és Ervin nem voltak nyárimádók, ettől függetlenül viszont a telet sem szerették. Bandika a tavaszért rajongott, Ervin az őszért, azt viszont egyikük sem kedvelte, ha a postás nem találja őket otthon, és sárga papírt hagy maga után. A sárga papírokkal ugyanis csak a gond van. A széllel bélelt postaládában elázik, ha ugyan ki nem fújja belőle a szél. Ha pedig mégis megtalálja, akinek szól, talán már nem is érvényes. Ha pedig az, el kell vele bandukolni a postára. Az újévi fogadalmam, hogy ne kapjak több sárga papírt – jelentette ki a kékre fagyott buszmegálló mellett ácsorogva Bandika. Az nem fogadalom, hanem kívánság – helyesbített Ervin, majd hozzátette, hogy ő is megfogadott valamit. 2022-ben elbúcsúzok a transzzsíroktól – húzta ki magát. Bandika elismerően bólintott, és megjegyezte, hogy nagyon régen hallott már olyan szót, amelyben egymás mellett szerepelt az sz és a zs betű. A transzzsírokról viszont még nem hallott – vallotta be olyan tekintettel, mintha a Hajóvontatók a Volgán című Repin-festményről érkezett volna. Ervin elmondta, hogy a transzzsírokkal már mindenki találkozott, aki evett rántott húst vagy rántott sajtot, hiszen ha az étolajat felforrósítjuk, egészségtelen transzzsírok keletkeznek. Akkor is, ha szalmakrumplit sütünk? – érdeklődött Bandika változatlan tekintettel. Ervin bólintott. Akkor hogyhogy mindenki évtizedek óta rántott húst meg rántott sajtot akar enni szalmakrumplival? – kérdezett ismét Bandika, a hideg megállónak támasztva pufajkás hátát. Ilyen az ember – nézett az órájára Ervin, majd közölte, hogy késik a busz. Az étolaj meg drágul – tette hozzá. Akkor talán most mindenki búcsút int a transzzsíroknak – telepedett remény Bandika tekintetére.

Ervin viszont visszakanyarodott a 13. századba. Tudja ön, ki volt Kötöny? Mitöny? – kérdezett vissza Bandika, aki közben besétált a védelmező, kék buszmegállóba, és elolvasta az egyik sárga plakáton, hogy 1997. május 19-én a közeli járási székhelyen Edda-koncertre lehet számítani. Pontosabban lehetett. A busz már befordult a templomnál, de Ervin még gyorsan elmondta, hogy Kötöny a kunok fejedelme volt IV. Béla király idején. Ő jelentette a közeledő tatár sereg hírét, de a királyon kívül senki nem vette komolyan. Meg is ölték, mert elterjedt, hogy biztosan csak hasznot akar húzni a baljósnak beállított, de igazából gyerekes és nevetséges híresztelésből. Így vagyunk mi is a transzzsírokkal, barátom, tette hozzá Ervin, majd felszállt a buszra. Bandika jól eszébe véste a hallottakat, majd megállapította, hogy az 1997 májusában rendezett Edda-koncertre már nem fog odaérni.

A szerző a Vasárnap munkatársa