Nyár fesztivál nélkül?

Minderről eszembe juthatna az egykori Jutott Neki Skanzenzenekar, de nem jut eszembe. Nem is akarom, hogy eszembe jusson, inkább semmilyen zenekar neve ne jusson eszembe. Idén ugyanis nem megyek fesztiválra. Kerek és perec kijelenthető: fesztivál nélkül tervezem tölteni az idei nyarat. Ahogy a tavalyit, és az azelőttit is. Így próbálok szolidaritást vállalni azokkal az embertársaimmal, akiknek se pénzük, se lehetőségük fesztiválra járni? – tettem fel magamnak a kérdést. Nem – válaszoltam. Hát akkor, talán sok a dolgom, és nem akad egy satnya háromnapos intervallum a nyaramban, amelyet valamelyik fesztiválon tölthetnék? Erre is nem a válasz. Akkor mi váltja ki belőlem ezt a hozzáállást? Hiszen nem kell messzire utazni: már minden járási székhelynek van fesztiválja, némelyiknek több is, nagyobb falvakban is elterjedt már ez a szép szokás. Vagy ott a Művészetek Völgye. Oda sem akarok elmenni legalább? Pedig az nagyon családbarát-értelmiségi közeg, és ihatnék egy raw-szójatejes kajszilimonádét a Palya Bea-udarban, kellemes bizsergő érzéssel abbéli várakozásomból fakadóan, hogy mikor esik a fejemre a pajtatetőről egy cserép. De nem, oda sem szeretnék eljutni. Sem a Bánki-tó meghitt mólóinak valamelyikére, élvezni, mennyire jó az a sablonos helyzet? Régi ismerősökkel sem szeretnék véletlenül találkozni koncertre menet, és a határtalan szabadság érzését sem szeretném átélni a domboldalról naplementét rozéfröccsel figyelve többedmagammal? 

Hát, ez utóbbiakat ráadásul, ha egy mód van rá, kimondottan elkerülném. Két dolgot kockáztatok ezzel: hogy a szeptemberi nagy újrakezdésre nem pihenem ki magam rendesen, így fennáll a veszélye, hogy nem fogom bírni az iramot, rosszabbul fogok teljesíteni azoknál, akik kifesztiválozták magukat. A másik pedig, hogy nem lesznek fesztiválos csuklószalagjaim. Meg persze azt, hogy kimaradok abból a sok-sok felejthetetlen élményből, amit egy-egy fesztivál egy-egy embernek egy-egy nyáron nyújt. Talán sosem fogom megismerni azokat a kedves, kellemes embereket, akiket valamelyik fesztiválon megismernék. Nem fog a fejembe menni a hasznos információ, meg az okosság sem, amelyet a fesztiválos délelőttök és délutánok során elhangzó, létünk és társadalmunk aktuális problémáit feszegető előadások meghallgatásával engedhetnék a fejembe. Ezekből mind kimaradok, ezekről mind lemaradok. Az idei nyár a lemaradás és a kimaradás jegyében fog telni. Legalábbis remélem. 
Szerintem előbb-utóbb fel fogom szólítani magamat, hogy ezt hagyjam abba. De persze csak akkor, ha nem történik valami, ami majd ennek az ellenkezőjére sarkall. Éljen a nyári pörgés!