Nyakig az adósságban

Normális esetben úgy épülnek az autópályák, hogy a kormány kiírja a versenypályázatot, divatos szóval a tendert, kiválasztja a kivitelező céget, és szerződést köt vele az építésről. A szükséges költségeket úgy teremti elő, hogy hitelt vesz fel vagy államkötvényeket bocsát ki, az így befolyt összeget a megegyezett menetrend szerint átutalja a kivitelezőnek. A hitelek/kötvények kamatait és részleteit évente törleszti az állami költségvetésből, míg vissza nem fizeti őket.

A közelmúltban aláírt vagy aláírásra váró, az állami és a magánszféra együttműködésén alapuló ún. PPP-konstrukcióban készülő autópálya-szerződések kétféle lehetőséget kínálnak az államadósság és a költségvetési hiány elrejtésére. Az ilyen projektekben a hitelt nem közvetlenül az állam, hanem a pályázaton győztes kivitelező konzorcium veszi fel a bankoktól. Ebből épül meg az autópálya. Persze, a hiteleket a konzorciumnak kamatostul vissza kell fizetnie. Ezért az állam vállalja, hogy mihelyt elkészült az autópálya, ún. éves rendelkezésre állási díjat fog fizetni egy előre megállapított ideig – a mi esetünkben 30 évig – a konzorciumnak. Az meg ebből törleszti a hiteleket, fönntartja az autópályát, és zsebre vágja a maga hasznát. Az első trükk az, hogy a felvett hitel a konzorcium és nem az állam adóssága, így nem számolják bele a hivatalos államadóssági statisztikákba. Közvetve azonban mégis az állam törleszti az adófizetők pénzéből az említett rendelkezésre állási díjak formájában. A másik trükk az, hogy ezek a fizetések csak az üzembe helyezés után kezdődnek, így az első években még a költségvetés kiadási oldalát sem terhelik meg.

A Fico-kabinet már aláírta az R1-es gyorsforgalmi út Nyitra és Besztercebánya között még hiányzó szakaszainak építéséről szóló PPP-szerződést, és a választásokig minden bizonnyal véglegesíti a D1-es autópálya Zsolna és Eperjes közötti részeinek építéséről és finanszírozásáról szóló szerződéseket is. Ezek az építkezések becslések szerint kb. 20 milliárd euróval fogják megterhelni a közkiadásokat három évtizeden keresztül. Ez az óriási összeg azonban egy centtel sem növeli a hivatalosan kimutatott államadósságot, és a rendelkezésre állási díjak fizetése is csak 2011–2012 után pörög fel, igaz, ekkor több százmilliós szintre. 20 milliárd nagyon nagy pénz, Szlovákia évi nemzeti összterméke például megközelítőleg 66 milliárd euró, a teljes államadósság mintegy 23 milliárd euró, a tavalyi és idei rekordméretű államháztartási hiányok 3-4 milliárd euró környékén mozognak. Az elmúlt évek faliújságos, szociális céges vagy emissziós botrányainak költségeit euró milliókban, legfeljebb tízmilliókban mértük, most 20 ezer (!) millióról van szó. Ha a PPP-szerződések költségeit is beszámítanák az államadósságba, annak mértéke a nemzeti össztermékhez képest akár meg is kétszereződhetne Fico kormányzása alatt, s meghaladhatná az EU-ban plafonként megszabott 60%-ot.

A PPP-szerződések azonban nemcsak roppant méretük és a költségvetési trükközés miatt aggályosak, hanem azért is, mert drágábbak. Az állam alacsonyabb kamatokra tudna kölcsönözni, mint a kivitelező konzorciumok, így az adófizetők kizárólag a PPP-konstrukciók kínálta kreatív könyvelési trükközés miatt fizetnek majd 30 évig felárat az autópályákért.