Nők helyett pikacsuk után koslatnak

Emberünk azt gondolta, rablók, és amúgy jó amerikai szokás szerint tüzet nyitott. Az átlagnál gyengébb lövésznek az autót ugyan sikerült eltalálnia, de a 19 és a 16 éves legényke szerencsére nem kapott golyót. A srácoknak esze ágában sem volt kirabolni a házat. A Pokémon Go nevű mobilos játékot tolták ezerrel, nem is figyeltek fel a fegyverrel hadonászó pasasra. A 18 éves Jerson Lopez de Leonnak nem volt ilyen szerencséje. Ő a guetemalai Chiquimulában űzte a Twitter napi forgalmát közelítő játékot. A szörnyecske elfogása érdekében magánterületre lépett. A tulaj itt pontosabb volt amerikai kollégájánál, a fiatalember halálos sebet kapott. Ő a július elején piacra dobott játék első halálos áldozata, gondolom, nem ilyen fajta elsőséget képzelt el magának, ha elképzelt valamilyet.A jelenleg legnépszerűbb, mobileszközön játszható játék lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy a játékosoknak a korábban népszerű, azonos című mese karaktereit kell begyűjteni. A játékot azonban – a szülők és nagyszülők nagy örömére – nem a gép előtt kell játszani. A kis lényeket az alkalmazás a valós térbe varázsolja. A játékosok úgy tudják elkapni őket, ha megdobják pokélabdával. Ha megvannak, akkor, akár egykor a tevéket a Teveklubban, vagy a tamagocsikat, nevelni, fejleszteni kell, majd jöhet a harc. Hát, ha nem is fociznak, legalább a szabad levegőn mozognak a büdös kölkei. A játékhoz ugyanis mozogni kell, ha valaki autóba pattan, a rendszer észleli, hogy túl gyorsan halad. A kiterjesztett valóság platform már nem csak a sci-fiben létezik, bár még nem a mindennapjaink része, de a játékokon túl a kereskedelmi felhasználásra is akadnak példák. A próbálandó ruhát nem kell feltétlenül magunkra húznunk, egyes boltokban már kamera méri fel a vevő testképét, majd megmutatja, hogy állna rajta a ruha, tetszeleghet benne a tükör – akarom mondani, a képernyő – előtt, pereghet-foroghat, vele forog a ruha is, ami rajta sincs. (A hölgyek ennek ellenére szerintem továbbra is a valódi ruhapróba hívei maradnak, de ez most nem témája ennek az írásnak.) Moszkva egyes részein pedig úgy próbálnak küzdeni a közlekedési balesetek ellen, hogy egy mobilalkalmazásba feltöltik a korábban történt balesetek adatait és képeit. Amikor a sofőr a GPS-jel szerint az adott szakaszon halad el, a telefonja megjeleníti az ott történt baleseteket. Az alkalmazás rendkívül népszerű. Nem a Pokémon Go felett akarok pálcát törni. A guatemalai rendőrségi hír úgy is szólhatna: a srácok fociztak, a 18 éves Jerson Lopez de Leon a labdáért mászott át egy kerítésen, a tulajdonos lelőtte. A Pokémon Go azonban, csakúgy, mint a szelfi, tipikus példája annak, amikor egy-egy (pop)kulturális jelenség az ember hibájából az ember ellen fordul. Mert mennyi ész kell ahhoz, hogy egy vadelefánttal akarjunk szelfizni, amely aztán összetapos bennünket? Vagy a Plitvicei-tavaknál egy annyira kiálló ormon, ahol még senki előttünk? Egy szlovák turistának ez nem sikerült, koporsóban hozták haza. Ha az önfotózás nem lenne irritálóan mindennapjaink személyes jelenlétnél fontosabb része, még mindig sörözhetne valahol. A Pokémon Góval ugyanez a helyzet. Aki Pikacsura vadászva tehervonat elé lép, csak önmagát okolhatja. Amikor azonban arról olvasok, hogy ezt a játékot többen telepítették a telefonjukra, mint a jelenleg legnépszerűbb randialkalmazást, a Tindert, akkor azért aggódni kezdek az emberiség jövőjéért. Azért ezeknél a kis színes izéknél csak jobb egy nő (vagy férfi, kinek hogy)? Vagy én vagyok túl konzervatív?