Nők a pult mögött

Magyarok mind, ha van e szónak ma értelme az európai érdekérvényesítésben. Tanulságos esetrajz.
A parlamenti szavazások többsége titkos, így van ez az Európai Parlament alelnökeinek megválasztásával is. A jövőben két magyar is betölti a pozíciót, azaz jó hírt gyaníthatunk első ránézésre az európai választás után felálló új testület személyzeti kérdéseiben. Csakhogy a magyar acsarkodásexport ezúttal is jól teljesít.

Nem szavaztam meg Járóka Lívia EP-alelnökségét, hiszen az egyik oldalon az elzárkózás, ellenségkeresés, a folyamatos harc, az EU-ellenesség uralkodik, míg a másikon a nyitottság és a szövetségek keresése.

(Dobrev Klára, a DK EP-képviselője)

Dobrev Klára új EP-alelnök elárulta a sajtónak, hogy ő bizony a titkos voksoláson nem szavazta meg a másik alelnökké választott magyar képviselőt, Járóka Líviát (akihez képest, tegyük hozzá mellékszálként, ő egyelőre egy nullkilométeres politikus); a momentumos új EP-képviselők, Cseh Katalin és Donáth Anna pedig (akik még Dobrevhez képest is csak mínusz kilométeres politikusok jelenleg) Járóka megválasztása ellen lobbiztak, mert ő Fidesz-tag – mindezt ahhoz képest is érdemes vizsgálnunk, mennyi ellenzéki sóhajtozást hallottunk az elmúlt hónapokban arról, hogy végre a nőkre kellene bízni a politikát, mert más stílusra, érzékenységre, kompromisszumkészségre van végre szükség a durva, macsó, acsarkodó magyar közéletben. De az ügy tanulságos önmagában, a magyar belpolitikai konfliktusok ezúttal teljesen felesleges kiterjesztésére nézve is. 

Az egyértelműen pozitív fejlemény, hogy az Európai Parlament tizennégy alelnökéből ketten is magyarok vagyunk, ketten is képviselhetünk magyar érdekeket. Dobrev Klára hasonló módon elkötelezett több olyan kérdésben, amiket én is személyes küldetésemnek érzek. Ilyen például a gyermekszegénység felszámolása. Amennyiben támogatja a törekvéseinket és felhagy a baloldal általános, felém irányuló elutasításának rossz szokásával, bizonyos kérdésekben akár még együttműködés is elképzelhető.

(Járóka Lívia, a Fidesz EP-képviselője)

Járóka Lívia régi motoros az európai politikában, az EP első cigány származású tagja, eddig egyetlenként tett le az asztalra európai roma stratégiát. 2004 és 2014 között az Európai Parlament képviselője volt, majd három év után, 2017 szeptemberében visszatért a testületbe, 2017 vége óta alelnök, akit ismét az Európai Néppárt jelölt a posztra. Persze van bűne, nagy, az ellenzék szemében: magyar jobboldali politikusként elutasította a Sargentini-jelentést, meg egyáltalán: fideszes. 

Járóka Líviát mint néppárti politikust úgy választották meg, hogy a többség nem tudta, hogy Fidesz-tag. Annak a Fidesznek, amely Európa minden országában az EP-kampány kulcselemeként szerepelt, mint az európai egységet aláásó és az unió működését veszélyeztető példa. Cseh Katalin képviselőtársammal a nap során számos kollégánkkal találkoztunk frakción belül és kívül, hogy felhívjuk a figyelmüket arra, hogy kit támogatnak azzal, ha Járókára szavaznak.

(Donáth Anna, a Momentum európai képviselője)

A helyzet ellenzéki megközelítése sajnos nem sok változást jósol a magyar közélet távolabbi jövőjében sem, a nők megpendített legendás érzékenységét hagyjuk is. Adott volt azonban egy európai egyeztetés után kialakuló névsor különböző pozíciókra, a jelölteket saját táborukban kiválasztották, azok kölcsönös megszavazása nem elvtelen alku ebben az esetben, hanem elvárható, nagyvonalú gesztus – mondjuk patrióta alapon, hogy mindenkinek elfogadható lágy fogalmat mondjak. Az elvi, világnézeti, értékrendi viták attól fennállhatnak köztük, senki sem kívánja leányainkat (sem) népfrontba tömöríteni. Mit látunk ehelyett? A belpolitikai harc megutaztatását külföldre. Azoktól, akik azzal kampányolnak otthon, hogy ha ők kerülnek hatalomra, megváltozik a konfrontatív stílus. Így mondjuk aligha.