Nemzeti jelentőségű szemfényvesztés

Örülünk, ha egyes szervezetek nemcsak egyedi projektekre, hanem működésre is kapnak támogatást, mert másképp nem lehet intézményi kereteket fenntartani. Így aztán örülünk neki, hogy a Bethlen Gábor Alapnál bevezették a nemzeti jelentőségű intézmények programját. 

Bosszant bennünket, ha közpénzeket nem átlátható módon osztanak szét. Bosszant bennünket, ha kultúrára szánt támogatásokról nem szakmai alapon döntenek. Bosszant bennünket, ha egy támogatási rendszeren belül csak egy világnézeti alapállás érvényesül. Bosszant bennünket, ha a kulturális támogatások egyik fontos pillére nem azt szolgálja, amit szolgálhatna. Ezért aztán elvárjuk, hogy rendesen működjön a Bethlen Gábor Alap nemzeti jelentőségű intézményeket fenntartó programja. Elvárjuk, hogy beleszólhasson a leosztásba a szakma, mert ez a támogatás igenis a szakmát illeti meg. Vagy ha mégsem, akkor mondják ki, és ne húzzák el a szakma képviselői előtt a mézesmadzagot. Ha politikai tevékenységet akar finanszírozni a magyar állam, tegye azt, úgysem tudja meggátolni ebben senki, a legkevésbé a határon túli kultúra művelői. De hülyét ne csináljon belőlük. 

Bizonyára nagyon jó dolgokat is finanszíroz a Bethlen Gábor Alap nemzeti jelentőségű intézményeinek programja. A rendszer azonban, ahogy teszi, a kultúra szakmai képviselőinek hülyének nézése. Az is lehet, hogy a határon túlra irányuló kulturális támogatásoknál már „hagyomány” a politikai meghatározottság, ez azonban a legkevésbé sem indokolja, hogy ennek így kell folytatódnia. Ha így folytatódik, ez a gyakorlat a szlovákiai magyar kultúra teljes felszámolásához járul hozzá.