Nem talált

 Igen, elmondhatjuk, a Híd megmutatta: ha kell, az asztalra csapnak és felállnak, vagyis nem nevezhetők végletekig opportunistának. Csakhogy A. Nagy lemondatásából aligha fog profitálni. Két dolog miatt sem. Az egyik, hogy a lemondást rosszabbul nem is időzíthették volna. Mindenki az árvízre figyelt, a kutyát nem érdekelte sem Európában, sem itthon, hogy valami kormánybiztos lemond. Hogy évszázados víz jön, azt már a passaui helyzetből látni lehetett napokkal azelőtt, hogy Pozsonyba ért volna az ár. A Híd állítólag jól kommunikál – ezzel a lépéssel megmutatta, hogy nem mindig. Egy híd sem omlott volna össze, ha a lemondatással várnak egy hetet (arra hivatkozva, hogy a lépést megvitatják a többi pártszervvel). Talán még címoldalra is kerültek volna a szlovák lapokban. A másik ok, amiért nem lesz hasznukra A. Nagy lemondása, kicsit összefügg az elsővel. A szlovákiai magyarokat biztosan jobban érdekelte az árvíz, mint a magát hirtelen megmakacsoló Híd. Meg aztán, választói nagy része azért szavazott a Hídra, mert egyetértenek a Bugár által fémjelzett egyezkedős, lépésről lépésre eredményeket kicsikaró politikával. Vagyis abban sem találtak volna semmi furcsát, ha A. Nagy azt mondja: tovább egyezkedünk, talán fél év múlva sikerül a vasúti kétnyelvűség megszavaztatása. Az arcukat nem vesztették volna el, hiszen éppen arról szól az arculatuk, hogy belemennek reménytelennek tűnő helyzetekbe és elérik, amit lehet. Amit nem, azt meg nem. Ennek a politikának a csúcsra járatása lett volna, ha tavaly elfogadják Fico ajánlatát, és kormánykoalíciót kötnek a Smerrel. Feltételként szabták volna a kisebbségek jogállásáról és kultúrájuk támogatásáról szóló törvényt, és elmondhatták volna: igen, mi lettünk a fügefalevél, amellyel Fico takarózhat, viszont elértük, amit 23 éve nem tudott elérni a hazai magyar politika. Ha meg nem sikerült volna, jöhetett volna a látványos kilépés. Így meg maradhat a siránkozás, meg a majd legközelebb. Hogy a Népi Platform fújt volna rájuk? Ugyan már. A KDH Nyitra és Besztercebánya megyében is lepaktált a Smerrel, az SDKÚ pedig örül, hogy létezik. Szóval nem igazán érthető, mire ez a hirtelen kilépősdi. Kevesebb gondjuk lesz, az biztos – a szlovmagy közélet céltáblája már nem az ő emberük lesz, a támogatások szétosztása miatt sem rájuk fognak mutogatni. Meg aztán lehet, hogy csak az egyszerű választók (köztük az újságírók) nem képesek felismerni a fondorlatos taktikát, amelyet a Híd éppen alkalmaz. De egyelőre úgy néz ki, a lövés nem talált.