Nem szólnak bele, de...

A napokban a Vatikán hivatalosan is bemutatta mintegy 524 oldalas „doktrínáját”, mely olyan témákat taglal, mint a megelőző háború, a világbéke, a halálbüntetés, a globalizáció, a szabad piac, a munkavállalók jogai, a terhességmegszakítás és egyebek.

Renato Martino kardinális a nyilvánosságra hozatalt követően azonnal megjegyezte, nem a „politikusok kézikönyvét” állították össze, bár inspiráció végett nem árt, ha olykor fellapozzák. Nagyon tanulságos lehet például az egyik kitétele, mely azt taglalja, hogy „nem lehet figyelmen kívül hagyni a komoly erkölcsi és jogi kérdéseket egy megelőző háború megkezdése előtt, amennyiben nem bizonyosodott be, hogy közvetlen támadás veszélye áll fenn”.

A művi vetélést a kézikönyv „szégyenletes gaztettnek” minősíti, rámutatva, hogy alapjaiban veszélyezteti a szociális igazságosságot és a demokráciát. Hogy miképp, az nem derül ki egyértelműen.

Hogy miért éppen ez a két kitétel ragadta meg a figyelmemet? Mert közeleg az idény varieté- és cirkuszfesztiváljának kicsúcsosodása, az amerikai elnökválasztás. Bush népszerűségét – Irakkal szembeni hozzáállásáról II. János Pál pápa már korábban megjegyezte, hogy „komoly aggodalmakra” ad okot – biztosan nem növeli, ha a Szentszék írásba adja, hogy a terrorizmus elleni harcot csak az emberi jogok megtartásával lehet folytatni. A fűt-fát ígérgető, mindenkivel komázni akaró Kerryt viszont az interrupcióról és a sejtkutatásról szóló részek érhették hideg zuhanyként. Bár választási küzdelemnek nevezett kapálózásukat figyelve nem tartom valószínűnek, hogy két nevezett úriembert még bármi is visszatérítheti a földre, a halandók közé.

Mindezeken túl azért mégis sokra tartom, hogy a Vatikán végképp, de tényleg nem akar beleszólni a politikai csatározásokba, ízetlen elnökválasztási kampányokba. Miért is tenné...? Hiszen másfél milliárd ember figyel minden szavára, és ez nagy felelősség.